A Napóleoni háborúk és a magyar nemesség (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 2. 1992)

Praznovszky Mihály (irodalomtörténész, Laczkó Dezső Múzeum, Veszprém): Két szerető szív a háborúban (Kisfaludi Sándor és Szegedy Róza élete a napóleoni háborúban levélváltásuk alapján)

Felesége intézkedései általában jók, sőt feltűnően jók és racionálisak. Ha sematikusan gondolkoznánk, felvethetnénk, mi lett a „szent Múzsából": disznó vásárláson töri a fejét. Holott tudnunk kell, Róza műveltsége nemcsak irodalmi, de gazdasági is. Megtanulta, meg kellett tanulnia, mint kell egy gazdaságot irányítani, s mivel éppen az átlagosnál műveltebb volt, több jogot kért és kapott a család gazdasági életének tervezésébe. Nem azt jelenti, hogy ő hordta a süveget (ami egyébként igaz!) hanem azt is, hogy Kisfaludy mindig számított véleményére, kikérte azt és meg is fogadta. Persze ő is elbizonytalanodott néha, azért ez mégis más helyzet volt, mint békében : „Nem tud az ember ésszerűen cselekedni, olyan fatálisán össze van zavarva minden, bárcsak már egyszer végetérne az egész." A háború vége felé egyre fáradtabb, s egyre többször kéri a férie segítségét: ,fagyon fontos lenne most jelenléted . . . mindenféle rendetlenség uralkodik az embereink között." S egy pillanatra azért felszisszen, kibújik a fiatal, a szerelmet örökké kívánó és elváró nő a gazdasszony álarca mögül. Amikor Kisfaludy félig tréfásan, félig komolyan megdicséri a badacsonyi szüreti munkák ügyes megszervezéséért: „meg kell vallanom hogy derék gazdasszony vagy" így reagál rá: ,Дппак, hogy meg vagy elégedve gazdálkodásommal, annál is inkább örülök, mjvel mindinkább közeledni látom azt az időpontot, amikor már csak házvezetőnőként foglak érdekelni . . ."

70 Róza gazdasági tevékenységének volt egy fő eseménye, a badacsonyi szüret, s volt számtalan egyéb apró részfeladata. Kisfaludy három dologgal foglalkozott részletesen: a badacsonyi szürettel, a lovakkal és pénzügyi helyzetükkel. Róza figyelme, gondoskodása mindenre kiterjedt, ami azért is méltánylandó, mert az ideje nagy részét Veszprémben töltötte, s „távirányítással" kezelte a birtokot, nagymértékben hagyatkozva a Sümegen maradt cselédekre. Tájékoztatja férjét a kámi birtok állapotáról. Kám a Szegedy család örökségéhez tartozott. Házasságkötésük után először az Eötvös pusztai kastélyban éltek, majd az év őszén elköltöztek Kemenesaljára, Kámba. 1805 nyarán tértek vissza Sümegre.

71 Nincs a gazdálkodásuknak olyan területe, amelyen ne intézkedne. Az őszi vetésről írja október 20-án: „a vetésnek több mint a fele rendben van, de Sümegen még egy magocskát sem vetettünk el ... a kukoricát a burgonyát és a sarjút már begyűjtöttük." Foglalkozik a téli előkészületekkel, az épületek állagával. Sok gondot jelentettek az állatok. „Beteg volt, de már javul" a marhaállomány és „a juhok is egészségesek." — írja július 2-án. A disznóvásárlásra többször is visszatér, hat disznót akart vásárolni októberben, de végül is úgy döntött, csak négyet vesz: „ha elég szépek, úgy ennyi is elég lesz." (Férje is megírta neki, elég a négy disznó, ne vegyen többet.) 122