A Napóleoni háborúk és a magyar nemesség (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 2. 1992)

Praznovszky Mihály (irodalomtörténész, Laczkó Dezső Múzeum, Veszprém): Két szerető szív a háborúban (Kisfaludi Sándor és Szegedy Róza élete a napóleoni háborúban levélváltásuk alapján)

a háborús helyzethez, egymás távollétéhez igazított folyamatos gazdálkodást alakítottak ki. Afféle hadigazdálkodást", hiszen a gazdasági munka minden területét, vetést, szüretet, betakarítást, értékesítést egyaránt érintette a háború. Nem feladatunk most itt gazdaságtörténeti összegzést adni a Kisfaludybirtok nagyságáról, jellemzőiről, jövedelmeiről. Csak azt vizsgáljuk: mit és hogyan intézkedtek, tettek, melyek voltak a gazdálkodás főbb területei, hogy szervezték meg a gazdaság irányítását, a gazdasági munkavégzését. Ez pusztán csak adalék lehet egy köznemesi gazdálkodás történetéhez, de lényegi elem két ember kapcsolatának, illetve e kapcsolat lehetőségeinek, mi- ' nőségének vizsgálatához a 19. század elején. Szólam és frázis — de annak nagyon szép — amit mindketten néhányszor leírnak egymásnak: vesszen bár a vagyon, a legfontosabb, hogy ők megmaradjanak egymásnak. „Ha mindenünk prédává lett" is nem érdekes, „csak idővel ismét épen és egészségesen ölelhesselek — és félbe szakadt szerelmes boldogságunkat újra kezdhessem veled" — írja feleségének június 26-án. S pár sorral később szinte mottószerűen foglalja össze, mit jelentett neki a béke, az otthon és Róza : „Mikor szüretelünk ismét Badacsonyon? — Mikor vadászok ismét a sümegi harasztban? — Mikor sétálunk a Katival, Nénikével a sümegi szőllőkben? Csak igaz az: az ember házi állat. Ha mindazonáltal Hazánknak veszni kell, Édes kedvesem, akkor hallyunk meg mi is! "

6 7 Róza valamivel visszafogottabb, korántsem ilyen tragikus, pesszimista hangulatú. „Még a legrosszabb esetben is mindig marad annyink, amennyire két szerény embernek szüksége van."

68 Bár anyagi veszteség érte őket, mégis jóval kisebb kárt szenvedtek, mint előzeteseri gondolták. Ennek több oka volt — amelyek között a nagypolitika szerencsés alakulását is láthatjuk —, de mindenképpen meghatározó volt, hogy Kisfaludy folyamatosan gazdasági utasításokkal látta el feleségét és Róza számtalan kérdést tett fel a gazdasági teendőket illetően. Amikor még csak készülődtek a nemesi hadak, Kisfaudynak jóval több ideje van gazdaságával foglalkozni. Földrajzilag is közelebb van, leveleinek nagy része ilyen jellegű utasításokkal van tele. Sőt egészen aprólékos észrevételei is vannak. Tapolcáról írja (15 kilométerre van Sümegtől) május 22-én: ,,A sattlernál Sümegen egy pár kengyelszíjam és két üres terhelőm van csinálni való ... A lovagló nadrágom is el ne maradjon ... A bodorfai béresek a jövő hétre Sümegre jönnek és fát hordanak."

69 De ezt megelőzően is minden levelében van valami, inkább több, mint kevesebb rendelet: Ág Ferkó kezdje a tavaszi vetést, a konyhakocsis fát hordjon, a Józsi trágyát stb. Az utasításokhoz gyakorta felhasználja friss ismereteit, első kézből szerzett információit. A béke hírére felmegy a gyapjú ára, ezt jó áron kell eladni, írja Pápáról augusztus 2-án. Ugyancsak üzeni, hogy a felesége „nyakra-főre" vegyen cukrot és kávét, mert hamarosan az is megdrágul. 121