A Napóleoni háborúk és a magyar nemesség (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 2. 1992)

Praznovszky Mihály (irodalomtörténész, Laczkó Dezső Múzeum, Veszprém): Két szerető szív a háborúban (Kisfaludi Sándor és Szegedy Róza élete a napóleoni háborúban levélváltásuk alapján)

Október végén elterjedt a hír, hogy béke lesz, s Pápára vonulnak a búcsú hadiszemlét megtartani. Végül is november 1-én kapták a parancsot, hogy Székesfehérváron lesznek a díszszemlék. Innen indult haza december 12-én vagy 13-án. A pihenő rövid volt, 1810. február 27-én ismét útrakelt Budára, Veszprémen át, ahol megállt egy napra sógornőjénél. Budán dolgozott április 10-ig, amikor végleg hazatért. Talán ez a rövid kronológiai és topográfiai áttekintés sejteti, mit láthatott, mit érzékelhetett Kisfaludy a nagy háborúból és persze a „kicsiből" is, Napóleon és a magyar nemesség összecsapásából. Ez a szembeállítás persze így téves, hiszen Napóleon nem vett részt a győri csatában, s a magyar nemesség is csak egy részét adta annak a reguláris haderőnek, amelyet Ausztria mozgósított ebben a háborúban. Ráadásul Kisfaludy, aki következetes híve volt az inszurrekciónak, elfogultan nézte az eseményeket. Az pedig, hogy közel volt a döntést hozókhoz, mindenképpen segítette őt a friss hírek, új információk megszerzésében, jóval többet tudott az eseményekről, azok mozgatórugóiról, mint kortársai. Kisfaludy őrnagy a háborúban Az, hogy ő a nádor mellé került, nem véletlen. Alighogy a magyar rendek megszavazták az inszurrekciós törvényt, máris levelet intéz a nádorhoz, hogy kész beállni a nemesi seregbe. 1808. december 2-án a nádor hadsegédét, gr. Beckerset kéri levélben, hogy a nádor mellé kerülhessen. December 11-én a gróf értesíti őt, hogy megkapta a levelet és számíthat erre a beosztásra. Ugyanakkor megbízzák egy lelkesítő röpirat megírásával is.

2 5 Kisfaludy egész télen át dolgozik ezen, s 1809. február 11-én elküldi Beckersnek a fogalmazványt, akinek javaslatára kihagy néhány részletet. Február 26-án készen is van a „gyengítésekkel", ezért is utazik fel Budára, Jiogy a nyomdai munkálatokat szervezhesse. „Minden intézkedést megtettem a budai Egyetemi nyomdában, hogy a munka az én költségemen mennél gyorsabban kinyomattassék."(A későbbiekben, takarékosságát ismerve, látni fogjuk micsoda páratlan gesztus — vagy inkább előrelátás? — ez a részéről, hogy a saját költségén adja ki a Hazafiúi Szózatot!)

26 Amikor április 17-én a Zala megyei sereghez őrnagynak nevezik ki, arról azonnal értesítette Beckerset. Patrónusa április 25-én válaszolt „s értesítette, hogy legyen készen a behívásra",

27 s egyúttal arról is tájékoztatta, hogy nagy sikere van röpiratának a magasabb körökben. Ezt a sikert már ő is érezte, még februárban, Budán: „Nem hittem volna, hogy oly országos ember legyek" írja nejének, s közli vele az örömhírt is: ,,a palatínus maga mellett akar tartani magyar adjutánsnak, és én mellette is maradok."

28 110