A Napóleoni háborúk és a magyar nemesség (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 2. 1992)

Praznovszky Mihály (irodalomtörténész, Laczkó Dezső Múzeum, Veszprém): Két szerető szív a háborúban (Kisfaludi Sándor és Szegedy Róza élete a napóleoni háborúban levélváltásuk alapján)

A hadi események felgyorsulásával feladatai is megsokasodnak. Tevéke­nyen részt vesz a dunántúli hadak szervezésében, felállításában. Ugy tudja, a zalai felkelők három zászlóaljat képeznek, amelyek Sümegen, Keszthelyen és Tapolcán helyezkednek el, és maga a dunántúli inszurrekció Győr és Keszthely között áll majd. Ám ahogy érkeznek a hírek a nagy összecsapásról, látszik mily keveset számít itt az előzetes tervezgetés, fontolgatás. Május 4-én tudósít, hogy vé­res ütközetek voltak, 100 ezernél több ember esett el mind a két részről, a magyar regementek mind oda vannak. Nem csoda, ha a dunántúliakat: Győr, Sopron, Vas, Veszprém, Zala, Fejér, Komárom megyeieket Győr illetve a Rába mentén sorakoztatják fel. ,,Győr előtt nagy sánczok vannak, Győr erőssíttetik, de sem a városban, sem a sánczokban, sem az insurrectional nincs semmi ágyú, nincs pattantyús, nincs reguláris katona." — írja az őszin­te sorokat, hiszen csak a feleségének meri megvallani a nemesi seregek fel­szerelési hiányosságait. A franciák már Bécsben vannak, s ki-ki csapnak onnan. Nem tudja, elérnek-e Sümegre is majd. Nyugtatja feleségét „semmit se félly, mert amint hallom, jó fenyítéket tartanak." Egyébként is ,,a veszedelem csak ott nagy a háborúban, ahol a hadak összeütköznek." 2 9 Összeütközésekről pedig naponta érkeznek hírek, amelyek persze mindig az osztrákok győzelmét hozzák, de ezekben nem nagyon bízik. Helyette a konkrétumokat mondja, Napóleon proklamációját közli a maga megjegyzé­seivel: „Bonaparte egy magyar proclamatiot eresztett a Magyarokhoz, me Ily ­ben azt mondgya, hogy becsüli és szereti ezt a nemes és nagyszívű nemzetet, ugyan azért úgy jön hozzá, mint baráttya. Reményli is, hogy az Insurrectio nem őellene fogott fegyvert, hanem, hogy őseik szokása szerint Rákos meze­jén királyt válasszon kebeléből magának stb. Mind eddig még mind szeren­csésen confiscáltattak. Az isten mentse meg hazánkat a pártosoktól!" 30 Egy-egy pillanatra érzékelteti, hogy az osztrák hadvezetésben mutatkozó egyenetlenségek is hozzájárultak a súlyos vereséghez: „Némely környülállá­sokból sejthetem, hogy a gyanú ismét uralkodik a Testvérek között. Vesze­delmes lesz ez mind az országnak, mind némelly egyes embereknek." Az ilyen bizalmas információhoz mindig hozzáteszi, titoktartást kérve a felesé­gétől: „Lármát nem kell tenni." A nádor környezetében tartózkodván érzékletes képet fest rajongva tisz­telt elöljárójáról. Mert ugyan valamennyi főherceget kiváló embernek tartja ,,de az én Principálisom az ő mélly, általlátó elméjével, állhatatos erős karak­terével, egyenes lelkével, fejedelmi nagyságával valamennyit fellyül haladgya — egyetlenegy a maga nemében. Én szeretem, tisztelem . . . kész vagyok mindent tenni érette.*' Őrnagyi rangját megtartva lett hadsegéd. Feladatát így írja le: „a Politia a Fő hadiszállásban, — az Idegneknek, és Kémeknek megvizsgálása: a Mészá­rosoknak, kenyérsütőknek, Markotányosoknak igaz, vagy hamis mértéke, — 111

Next

/
Oldalképek
Tartalom