Sebestyén Gyula emlékére (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 1. 1989-1991)

Gelencsér József: Megszégyenítő büntetések a Káli-medencében

Fejér megyében Abán, Enyingen, Sárbogárdon állítottak a református templomoknál szégyenkövet. Az abait másképp szégyenpadnak is nevezték, helye a Templom tér közepén volt. Vasi Gyuláné Végh Mária (sz.: 1910) az 1855-ös születésű nagyanyjától hallotta, hogy a megesett vagy a parázna dolgot művelő leányokat, menyecskéket ültették reá vasárnap, mikor mások a templomba mentek. A menyecskékkel különösen akkor fordult elő ilyesmi, ha férjük háborúban, távoli vidéken járt, és nem jól viselték magukat. Tanka János helytörténeti kutató szerint is főleg a fehérszemélyek kerültek a presbitérium ítélete nyomán a bakonyi mészkőből faragott 130 cm hosszú, pad formájú szégyenkőre. Ott kellett maradniuk mindaddig, míg a hívek a harmadik harangszóra a templomba nem vonultak. A sárbogárdi templomnak szintén az oldalbejárata közelében látható a lecsiszolt, fehér színű szégyenkü. A helyi hagyomány szerint lopásért, paráználkodásért állították az elkövetőt rá, s onnét, kívülről kellett végighallgatnia a prédikációt. A csallóközi Dunaszerdahely közelében fekvő Várkony (ma Vrakún — Csehszlovákia) eredetileg gótikus temploma bejáratánál már a XV. sz. óta áll szégyenkő. Említett adataink szerint viszont a szégyenkövek emelésére leginkább a XVII—XVIII. sz.-ban került sor. Az egyház által elbírált vétkek közül e korban legtöbben a 7. parancsolatot sértették meg.

12 Nem véletlen tehát, hogy a szájhagyomány leginkább a paráznaság bűnébe esettek fegyelmezésére emlékezett. Jól tudták az emlékezők azt is, hogy a büntetés fokozásául a végrehajtásra az istentisztelet — másutt a vásár — alkalmával került sor. A XVIII. sz. végétől azonban a kormány és a világi hatóságok mindinkább kezükbe vették a büntető igazságszolgáltatás munkáját, ezáltal fokozatosan feleslegessé tették az egyház fegyelmező tevékenységét. Elég itt megemlíteni, hogy II. József eltiltotta mind a nős, mind a nőtlen paráznák egyházi fenyítés alá kényszerítését, a penitenciák tartását, mind az egyház által kirovott más büntetések végrehajtását.

13 Ám a gyakorlatban mégsem minden az előírások szerint történt. Bizonyítja ezt az 1833. évi németegresi (Somogy m.) eset. Az itteni katolikusok „dicstelen magok viseletjök által Plébános úr által büntetésre érdemtelenítettek, leginkább az ifjúság, mely mocskos beszédjével és parázna énekjével az erköltsből egészen ki vetkőzék, ennek el hárítására a Fdő Plébános úr mondása szerént az Elöljárók egyetértésével a rosszat kívánván meggátolni, Pellengért állítottak a Templom elejbe".

14 Illyés Endre pedig az ország keleti részéről a XVIII. sz. végi, XIX. sz. eleji adatokat sorolt a templom melletti kaloda és nyakvas felállításáról.

1 s Köveskál határában a XVIII. sz.-ban az egyik dűlő a Pelengér nevet viselte. Egy 1795. április 19-én megkötött szerződés tárgyát a „Nemes Púpos Famülia" tulajdonát képező, a „Köveskáli határban Pelengér nevezetű Diverticulumban" (dűlőben) lévő egy holdnyi szőlő képezte. Nem tudjuk, 55