Sebestyén Gyula emlékére (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 1. 1989-1991)

Gelencsér József: Megszégyenítő büntetések a Káli-medencében

mindez összefüggésbe hozható-e azzal a ténnyel, hogy a határ, illetve annak széle igen gyakran szolgált az akasztófa elhelyezésére, a kivégzettek földi maradványainak elhelyezésére, miképpen ezt Takács Lajos számos példával bizonyította.

16 Pacalvetés A teherbeesett, ám emiatt testi büntetéssel nem sújtható, kicsapongó életmódon folytató nőkre speciális büntetést kellett hozni. Természetesen itt is a megszégyenítés jött mindenekelőtt számba, mely a magzat fejlődését kevésbé veszélyeztette. A XVIII. sz.-ban Kecskemét városában erre szolgált a pacalvetés. A tisztátalan terhet hordozó lánynak, asszonynak pacalt vetettek a nyakába és a Városból kicsapták, kitiltották.

17 Szegeden a másállapotú bűnösnek ugyancsak pacalt raktak a nyakába, úgy távolították el. Ez volt a kipacalozás. Balatonhenyében Madár Dezső (sz.: 1913) tett említést hasonló büntetés valamikori helybéli alkalmazásáról. Amíg Kecskeméten és Szegeden a város bírái ítélkeztek, addig Balatonhenyében az egyházi hatóság. A községben a jelenlegi templom 1912-ben épült, az ezt megelőző, a régi, az úttól beljebb állt. A házasságtörő nőket ide, a templom elé ültették ki. Hasukra megszégyenítésül marhapacait kötöttek, ezért nevezték őket pacalos kurváknak. Adatközlőm hangsúlyozta, hogy a kiültetés ellenére szégyenkőről nem hallott, ennek létére mások sem emlékeztek. Mint utaltam rá, a felvilágosodás korától a gyarló személyek is mind nagyobb védelemben részesültek. 1769-ben, majd 1786-ban királyi rendelet született, amelynek értelmében „a megesett személyeket meggyalázó büntetésekkel illetni nem szabad".

19 A falusi közösségekben azonban a későbbiekben sem mentek el szó nélkül az ilyen eset mellett. Balatonhenyében is bűnhődnie keüett a gyerekét világra hozó lánynak. A múlt század végén csak bekötött fejjel mehetett a templomba, ott sem ülhetett be a lányok vagy asszonyok közé a padba, hanem középütt, a járórészen kellett megállnia. A szokáshoz kb. az I. világháború végéig ragaszkodtak. Egyébként országunkban sokfelé, ha megesett a lány, kontyba kötötte a haját és a templomban hátul állt meg vagy beült az asszonyok közé, tehát maga is elismerte, kifejezésre juttatta helyzete megváltozását, már nem ítélték el.

20 Meghurcolás, kidobolás Vájna Károly kényszerű séta, másképp meghordozás vagy meghurcolás

21 néven említi a megszégyenítő büntetések egy régi fajtáját, amelyet különö56