Sebestyén Gyula emlékére (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 1. 1989-1991)

Sebestyén Gyula: Keszthelyi országos könyvtár és dunántúli közponi múzeum. Bp. 1921

nak, ha a Déli Vasút somogyi és zala—soproni vonala el nem kerüli s helyette nem Nagykanizsát virágoztatja fel. Későbbi helyi érdekű vasútjai — szerencsére — olyan jelentéktelenek, hogy figyelmet sem érdemelnek akkor, ha valamikor Keszthelyt a Balatonjával, világraszóló Hévizével, virágzó gazdasági főiskolájával, főgimnáziumával és Balatoni Múzeumával bele akarják kapcsolni a magyarországi és nyugateurópai forgalomba. -Igen, a nyugateurópai forgalomba is! Magyarországnak csak Zala vármegyében s részben Vas vármegyében nincs természetes határa. A magyar honfoglalók csodálatos bölcsessége nyilatkozott meg abban, hogy a hajdani Noricum termékeny medencéjét igazságosan megosztották Stájerral, melynek alpesi része e termékeny kertre nagyon rá volt utalva. Noha a békés stájeri németség velünk élénk kereskedelmi összeköttetést tartott fenn, vasúti kapcsolatok létesítése mégis leküzdhetetlen akadályokba ütközött, mert a Stájert hosszában átszelő becs—trieszti fővonal a magyar közlekedésügyi és kereskedelmi politikának nemcsak áttörhetetlen, hanem megközelíthetetlen kínai fala is lett. Ha tehát a bécsi centralizmus mostani csődje után a kínálkozó alkalmat — amíg lehet — kiaknázni akarjuk, akkor legelső dolgunk az legyen, hogy Stájert s velè a müveit Nyugat-Európát is a legrövidebb Budapestre irányult vonalon kapcsoljuk össze a Dunántúllal és egész Magyarországgal. Ez a vonal pedig Keszthelyen át vezet. Vezet a Hévízhez és a Balatonhoz. A nyugateurópai idegenforgalom tekintetében a Balaton eleje így Keszthelynél lesz, mint ahogy ma a belföldi és budapesti forgalom tekintetében Siófoknál, Kenésénél, Almádinál és Balatonfürednél van. Ezért van országos jelentősége annak, hogy a Balaton idegenforgalma Keszthelynél olyan magyar várost találjon, mely a modern nyugati társadalmak minden kultúrszükségletét nyújtja, s vele a legmagasabb műveltség összes igényeit kielégíteni tudja. Keszthely jövendő hivatása tehát az, hogy ne csak modern fürdővárossá fejlődjék, hanem az államfenntartó magyar nemzeti kultúrának Athénjává is legyen. Óriási városnélküli vidéke, a termékeny Zala-völgy, a fejedelmi méretű Festetich-uradalmak, a Balaton és Bakony még egy dunántúli főváros ellátásában sem merülnének ki. Ezért már most számítani lehet arra, hogy ha a kultúrszükségletek itt tervszerűleg felhalmozódnak, akkor Keszthely nemcsak idegenforgalmat tud teremteni, hanem a művelt magyar társadalom lelki munkásainak egész világát is ellenállhatatlanul magához vonzza. Ennek igazolásául elég a Balatoni Társaságra hivatkozni, mely megalakulásakor Keszthelynek már művésztelepet és egész kertvárost szánt. Tisztában volt azzal, hogy az írók és művészek elhelyezkedése ott egész országra szóló szellemi életet, nyomdai és

4 sokszorosító műipart fog teremteni, szükségletté avat egy országos jellegű közkönyvtárt és egy dunántúli központi múzeumot, amelyet az írók, művészek és tudósok számára és a nyomukban sarjadó új élet számára azért kell megteremteni, mert most velük 88