Sebestyén Gyula emlékére (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 1. 1989-1991)

Sebestyén Gyula: Keszthelyi országos könyvtár és dunántúli közponi múzeum. Bp. 1921

lehet megteremtetni, nélkülök pedig később csak a legnagyobb mértékű állami beavatkozás és áldozatkészség tudná létrehozni. Sőt ilyen országos kultúrintézeteket nemcsak a magyar érdek avat itt szükségletté, hanem az európai színvonalon álló magyar kultúrába kapcsolódó nemzetközi érdek is. Mert nyomban világraszóló eseménnyé lesz, ha a külföldnek tudomására adhatjuk, hogy a Balaton mellett és a Hévíz mellett egy olyan modern magyar fürdőváros áll a művelt emberiség rendelkezésére, melynek országos könyvtára és múzeuma kölcsönviszonyban van a külföld minden nyilvános kultúrintézetével. Tehát nemcsak a magyarországi vendég, hanem a külföldről érkező, idegen is folytathatja itt azt a szellemi munkát, amit ilyen intézetekre utalva otthon elkezdett s a maga, vagy a családja gyógyulása, üdülése, vagy nyaralása idejére pedig megszakítani nem akar. Az így kialakult feladatok közül a két legnagyobbnak, a megalapítandó keszthelyi országos jellegű közkönyvtárnak és múzeumnak szorgalmazása tehát a Balatoni Társaság kebelében összpontosuló, országos jelentőségű dunántúli s különösen balatonvidéki érdekeket képviselő szellemi testületre vár. Ezért tiszteletteljesen föltárom a megvalósításnak mindama módozatait, amelyek meggyőzően igazolni tudják, hogy a megvalósítás nem a mi munkaképességünkön, nem a mi szellemi és anyagi erőinken, hanem a mi hazafias kötelességtudásunkon múlik. II. Először az Országos Könyvtárról szólok. Az országos könyvtár eszméjét a mi népcsaládunkhoz tartozó babyloniai szumir nép termelte ki. Ez a beönzönlő sémitáktól Kr. e. 2200-ban már teljesen elnyomott ős nép a hihetőleg általa feltalált fogalomjegyes képírást iszapolt téglákon és agyaghengereken bélyegtőkkel dolgozó ékírássá fejlesztette. Az újabbkori babyloniai ásatások olyan állami könyvtárak romjait hozták napvilágra, amelyekben az ékiratos téglák ezrei voltak elraktározva. Az ókori klasszikus irodalmak papyruslapokból és állatbőr-tekercsekből álló legnagyobb letéteményese a leégett alexandriai könyvtár volt. A keresztény korszak másfél évezreden át a könyvtár, különösen a nyilvános közkönyvtárak eszméjének nem kedvezett. Az egyházi iskolák, kolostorok,!püspökségek csak kevés engedélyezett könyvvel dolgoztak. Nálunk az Árpádkor legértékesebb könyvtártörténeti adalékait éppen a Balatonmellék szolgáltatja. Az 1055-iki tihanyi oklevélre valamely közeikorú kéz rájegyezte, hogy a kolostornak öt darab könyve volt. A bakonybéli apátság 1086-iki lajstromában 84 könyv van említve, a pannonhalmiak 1093-iki összeírásában pedig 80 könyv szerepel. Az 1276-iki veszprémi égés alkalmával az egyháznak 89