Sebestyén Gyula emlékére (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 1. 1989-1991)

Gelencsér József: Megszégyenítő büntetések a Káli-medencében

sen a tolvajokkal és a feslett életűekkel szemben alkalmaztak. Kertész Manó, közmondásaink kiváló kutatója írta az ilyetén büntetés végrehajtásáról: „A tolvajnak a nyakába kötötték a lopott holmit és úgy hajtották végig a helységen, mögötte az éjjeliőr fújta a kürtöt vagy a hajdú verte a dobot, sőt, néha muzsikával kísérték. Néha útja közben a népesebb helyeken meg is veszszőzték, sőt, magának kellett büntetésének jogos voltát hirdetnie".

2 Balogh Jenő ügyvéd ezideig sajnos nem publikált visszaemlékezéseiben szerfölött figyelemreméltó, egyszerre meghurcolást is és népítéletet is magában foglaló esetet örökített meg. Az időpont az 1840-es évek közepe, a színhely Kővágóőrs. ,J?atvaristaságom idején az úrbéri pereken kívül volt két nevezetes bűnügy is főnököm kezelése alatt. Egyikben vádlottként nem kevesebb, mint 60 Kővágóőrs-i egyén szerepelt, kik két odavaló lakost disznóhús tolvajláson rajtakapván, Antal Ignác községbíró s előljáró ítélete következtében dobszóval a község utcáin, a lopott húst a nyakukba akasztva, végig kísérték, folytonosan ütlegelték, s a falun kívül számukra sírt ásva kegyetlenül agyonverték annak szélén, s ott őket fényes nappal el is temették."

23 A nagy múltú, a népi gyakorlatban is meggyökeresedett kényszerű megsétáltatást a hatalmi erőszakszervezetek alkalmazottai, különösen a csendőrök a generális prevenció érdekében még az utóbbi száz évben is szívesen alkalmazták. A múlt század végi élő gyakorlatról Vájna Károly így tudósított: ,Д. J. 1894-ben vagy 95-ben munkásként dolgozott a diósgyőri vasgyárban. A csábításnak nem tudván ellenállni, rézdarabokat lopott. A nála megtalált bűnjeleket a csendőrök összefűzve a nyakába akasztották és az óriási gyár területén mindenütt meghurcoltatták vele.

24 Köveskálon a két világháború között az elfogott tolvajt a csendőrök az ellopott tárggyal együtt szokták bekísérni. Rendszerint a szükségesnél hosszabb utat választottak, hogy minél többen lássák a bűnöst és okuljanak példájából. Ugyanebben az időszakban egy bűnöző életmódot folytató férfinak szentbékkállai és balatonhenyei présházak felgyújtása terhelte lelkét. Ráadásul az utóbbi községben egy fazekat is ellopott kolbászostul. Elfogatása után a csendőrök őt is a corpus delictivel kísérték, mégpedig úgy, hogy a fazekat a kezéhez kötözték. Marton Jenő (sz. 1917.) szólt róla, hogy kisgyerek korában, az 1920-as évek közepén látta, mikor falujában, Balaton udvariban a csendőrök elfogtak egy orvhalászt. A tettenért férfinak zsákmányát, a 20—30 kg-os harcsát a vállán kellett a mintegy 5 km-re fekvő Balatonakaiiba átvinni, a csendőrök úgy kísérték be az őrsre. Tálasi István a „Kidobolás, kiharangozás Szentgálon" с rövid ismertetőjében írta, 1938-ban: „Az öregek még emlékeznek rá, részint azonban már ",sak atyáiktól hallották, hogy ha valaki a faluban rosszat tett, a hatóság az 57