Sebestyén Gyula emlékére (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 1. 1989-1991)

S. Lakovits Emőke: Sebestyén Gyula és a vidéki gyűjtőszövetségek

Úgy nézett ki, hogy az országos gyűjtés sorsa biztosított, a vándorgyűlések iránt egyre többen érdeklődtek. A Magyar Gazdaszövetség, a vidéki Széchenyi Szövetség falvakat járó vándor előadóit igyekezett a néphagyományok gyűjtésére megnyerni: Baján, Pécsett és Kassán tett erre kísérletet.

11 1913-ban újabb gyűjtőszövetségek jöttek létre: Szegeden, Kecskeméten, ahol a tanyai tanítóság is csatlakozott a mozgalomhoz. A kecskeméti Katona József Kör és a szegedi Dugonics Kör külön pénzjutalmat ajánlott fel a gyűjtők munkájának ösztönzésére.

12 Az tapasztalható, hogy több városban egyházi pénztárak és magányosok járultak hozzá pénzadományaikkal a gyűjtések sikeressé tételéhez. 1913. május 1-én Pápán volt vándorgyűlés, amelynek eredményeként ott is létrejött az ifjúsági gyűjtőszövetség. Tagjai: a Református Teológiai Akadémia hallgatói, a Református és a Bencés Főgimnáziumok VI.—VIII. osztályos növendékei, az Állami Tanítóképző Intézet, valamint a Református és Római Katolikus Tanítóképzők hallgatói voltak. A munkát Horváth József főiskolai igazgató, Flóri Oszkár bencés tanár, Kapossy Lucián és Sándor Pál református gimnáziumi tanárok irányították. Az alakuló ülésen Sebestyén Gyula ígéretet tett a Pápai Gyűjtőszövetség anyagának megjelentetésére is.

13 Az Etimológiai Adattárban a Sebestyén hagyatékban egészen kevés az az anyag, amely feltehetően ettől a gyűjtő szövetségtől származik (Pápáról 1 tétel, Göcsejből 6). A Dunántúli Református Egyházkerület Tudományos Gyűjteményeiben viszont ma is őriznek 3 füzetet, amelyekben a Tájékoztató által megadott csoportosításban és szempontok szerint találhatók szokás- és hiedelemgyűjtések, valamint nagyszámú népdal és műdal VI. és VII. osztályos tanulók lejegyzésében Madárról, Pusztarádócról és környékéről, a Balaton mellékéről, Pápa környékéről, Göcsejből, Komárom megyéből, Körmend vidékéről. Szabó György könyvtáros a közelmúltban megjelent tanulmányában megemlíti, hogy Nádasdi Lajos lelkipásztor, gyűjteményi munkatárs szóbeli közléséből tudja, hogy az 1960-as évek elején még 2—3 fm-nyi hasonló füzetet őrzött a Gyűjtemény. Ez lehet a pápai Gyűjtőszövetség eddig ismeretlen, nyomaveszett gyűjtése.

14 Hogy itt kiterjedt, hoszszabb távra tervezett gyűjtőmunkáról volt szó, igazolja az is, hogy e célra szabványos formájú, a Főiskolai Nyomda által készített és Kiss Tivadar pápai könyvkötészete által forgalmazott, kék papírkötésű, nyomtatott címkével ellátott füzeteket rendszeresítettek, amelyen a gyűjtő nevét, osztályát, a gyűjtések helyét és idejét tüntették fel. Szabó György a Főiskolai Értesítőket áttanulmányozva, a gyűjtésekre vonatkozóan nem talált adatokat, azonban ezen időszakban megnövekedett a népdallal kapcsolatos dolgozatok száma.

15 A Pápai Hírlap 1913. évi áprilisi és májusi számaiban részletes adatok olvashatók a gyűjtőszövetség megalakulásáról.

16 28