Vajkai Aurél: Nagyvázsony. Bakonybél. Szabadtéri Néprajzi Múzeumok Veszprém megyében (Veszprém, 1970)

Iája. A céhtagokat gyűlésre, összejövetelre a céhbehívótáblával hívták egybe. A táblát a legtöbbször fából faragták, a táblán rendszerint az illető céh címere, alapítási éve, olykor forgatható mutatóval felszerelt számlap látható. Ha céhgyűlésre kellett egybehívni a tagokat, az óramutatót az illető időpontra állították be, és sorra járva a céhtagokat, felmutatták a meghívandóknak a behívótáblát. A szokás még a középkori királyi joggyakorlatból származik, amikor a király képét, nevét és címerét ábrázoló függeszthető ércbilloggal hívták törvénybe az idézett félt. Később a megyei, községi bíráskodásra is átterjedt, a pecsétküldés szokása néhány községben még a XIX. század második felében megvolt. Mindenesetre jellemző, hogy országunkban a legrégibb, I. Endre korából származó perbeidéző billog éppen Veszprémben került elő, ugyanakkor a megye területén igen sok céhbehívótáblát is találunk. A céhszabályok is megemlékeznek a táblajárásról. A takács céhemlékek közt láthatjuk még zöld mázaskorsójukat 1740-ből, szintén a három vetélő szimbólummal, nemkülönben az akkori céhvezetőség tagjainak névsorával. Végül a nagyvázsonyi takácscéh rendszabályai olvashatók 1692-ből. A szoba közepén az asztalon céhiratok találtak helyet, így az 1848. évi összeírásnak Nagyvázsonyra vonatkozó egyik lapja, a szabó- és szűcscéh kiváltságlevele.