Vajkai Aurél: Bakonybél. Szabadtéri Néprajzi Múzeumok Veszprém megyében (Veszprém, 1970)

NÉPI ÉPÍTKEZÉS A BAKONYBAN ÉS A BALATONFELVIDÉKEN TELEPÜLÉS, ÉPÜLETEK A szabadtéri múzeum létrehozásának fő indító oka a népi építkezés és életmód bemutatása. Ezért szükséges, hogy előzetesen tájékoztatást adjunk az illető vidék (vagy tájegység) építkezéséről. A háznak a táj, a földrajzi adottság, a meghatározott építőanyag már eleve bizonyos formát biztosít, ehhez járul (különösen jellegzetesnek mondható stílusok kialakulásában) az ott lakó nép kultúrtörténetének alakító hatása. A Balatonfelvidéken és a Bakony területén, - legalább is a ma még fennálló régi épületek számbavétele alapján - a fő építőanyagnak a követ mondhatjuk, s így a Skansen épületek is mind kőházak. Igaz, a régebbi leírások megemlékeznek fa-, sövényből font falú házakról is, sőt helyenként a sövényházak voltak túlsúlyban, de ezek az épületek századunkra már alig maradtak fenn. Nagyvázsonyban a XVIII. században sárból tömték a falat, - noha sok kő van a vidéken -, a Zichy grófok urasági háza is félig kőből, félig földből, vesszőfonásból épült, zsúppal fedték. - 1848-ban Badacsonytomajban csak öt kéményes ház volt, a többi mind kéménytelen, füstös konyhájú, sövényből font falú. Másrészt azonban a korabeli leírások, nemkülönben a még ma is álló és évszámmal ellátott kőfalú házak alapján megállapítható, hogyha régen sok helyen el is volt terjedve a sár-, vagy a sövényfalú építkezés, vidékünkön kimutíiihatólag a XVIII. században (de feltehetőleg már korábban is) számtalan helyen építettek kőfalú házat. A Dunántúlon a török, majd a kuruc háborúk lezajlása után a XVIII. század a nagy építkezések kora, 8