Vajkai Aurél: Bakonybél. Szabadtéri Néprajzi Múzeumok Veszprém megyében (Veszprém, 1970)

A BAKONYI FAFARAGÁS Fafaragáshoz - többé-kevésbé - a legtöbb falusi ember ért, javításért, kisebb pótlásért egyik sem megy a szomszédba. Az uraságnál a faragó béres volt a faragás szakembere, s őt küldték ki annak idején a majoros kocsival a Bakony erdejébe, hogy a különböző fanemet összegyűjtse: nyírágat seprőnek, gyertyánfát és nyírfaszálakat keresztfának, nyomórúdnak, petrenceemelőnek, kökényfát boronának, somfavesszőt ostornyélnek, bükkfadeszkát, gyertyánfadarabokat szegnek, fogaknak, ékeknek, de még nyírfa is kellett: hordóabroncsnak. A Bakony vidékén több faluban faragnak gazdasági eszközöket, mint kaszanyelet, villát, gereblyét, talicskát, jármot, nyomórudat, szekéroldalt. Úgy látszik, hogy a mai fafaragó ipart a XVIII. században betelepített németek és szlovákok honosították meg, az egykorú feljegyzések legalábbis emellett szólnak. Csak néhány kiragadott példa: Lókút Óbányáról népesül be az 1760-as években, magyar, német és szlovák telepesei faszerszámot (lapát, villa, talicska) készítenek, a csekély földművelés mellett szénégetésből, faszerszámok gyártásából és az azokkal való kereskedésből élnek. Valószínű, hogy a XVIII-XIX. századbeli íróktól is megemlített Kislőd faiparát a néhány bevándorolt szlovák honosítja meg. A szlovákok az „őserdőségbe" mentek és ott hársfából teknőt, egyéb fából különböző faszerszámot csináltak. Néhánya Kislődön maradt, beházasodott, a teknőcsinálás azóta honos itt is. Jásdnak Nyitrából, Turócból, Trencsénből ideszakadt szlovák telepesei faszerszámkészítésből éltek a múlt században. Eplényben is, a XVIII. századvégi feljegyzés szerint, a lakosság — mert kevés a szántó - famunkával foglalkozott: villát, gereblyét, lapátot, zsindelyt készítettek. Noha az ügyeskezű ember bármilyen gazdasági vagy háztartási eszközt meg tud faragni, a faragók