Vajkai Aurél: Bakonybél. Szabadtéri Néprajzi Múzeumok Veszprém megyében (Veszprém, 1970)

. ponca hajtották ki, ez volt a hazajáró malac-sereg, míg a másik csoport májustól szeptemberig állandóan az erdőn volt, ez volt a-rideg disznó-falka. Ősszel vadalmát, vadkörtét, makkot ettek, ha pedig hazahajtották, otthon is kaptak valamit. A disznókat különben a kanász télen is mindennap kihajtotta, hacsak nem fújt túlságosan a förmeteg. Ilyenkor egy pár óráig kinn voltak, sétáltak, aztán hazajöttek. Meg kell még jegyezni, hogy a disznóval, különösen ősszel, vadgyümölcséréskor igen sok baj volt, nyugtalanok voltak, minduntalan a gyümölcs után futkostak, naphosszat hallhattuk a lótófutó, pillanatig sem nyugvó kanász rikoltozását, kutyájának csaholását. Megemlíthető még a kanász felszerelése, így a karikás ostor, amit rendszerint maga font, ősszel pedig BIRKANYÁJ A BAKONYBAN