Vajkai Aurél: Bakonybél. Szabadtéri Néprajzi Múzeumok Veszprém megyében (Veszprém, 1970)

egy négy-öt méter hosszú ág, amivé! a va almát, a vadkörtét verte le a disznóknak. Régebben a kanásznak furkósbotja és fejszéje, valaskája volt, s ezeket ügyesen tudta kezelni, erre még a múlt században itt járt külföldiek is felfigyeltek, mert a kanász baltájával ötven lépésről is levágta a kocát, a furk ^bottal.megdobta a disznót, így érthető, hogy a b ' -olt i kanász ékszere", jelvénye. Jól tudott vele ,< kanász céloz • ni, fegyverré válhatott verekedések a ta)mából, épp ezért már régóta tilalmazták. Különbé a naponta kihajtó kanász reggelenként hosszú tülkével jelezte utcahosszat az indulást. A faluban a disznót hidasban és disznóólban tartották, formájában a kettő különbözik egymástól, bár összetartoztak, egybeépítették. A hidasban télennyáron benn tartották az állatot, az ólból naponta kihajtották. A kezdetleges disznóól fonott, sövényfalú volt, amit még trágyával beraktak, a tetejére szalmát szórtak, szalmával takarták télen az oldalát is. A Bakony erdeje nem oly alkalmas a juhtartásra, mint a magas havasi legelő, s így a juhászat a kiterjedt disznótartáshoz képest régebben is másodrangú lehetett. Igaz, hogy a már említett Bél Mátyás szerint Veszprém rr gye kiválóan ked ~ző mind a magyar, mind a német fajtájú juhok teny ztésére, mégis valószínűbb, hogy a bakonyi juhtartás inkább csak a múlt század elején kezd lábrakapni. Akkortájt honosítják meg nálunk az új fajtát, a merinóit és éppen a Dunántúlon ez a tájfajta a nagybirtok közvetítésével az egész juhászatot átalakítja. A múlt század eleji híradások arról szólanak, hogy Veszprém megyében a jobbágyok felette kevés juhot tartanak, kiterjedtebb juhtenyésztés csak az uradalmakban van. Régebben kemény természetű, lobáncásszőrű magyar juhot tartottak, ez az állatfajta bírta a sanyarúságot Később a húsmerinói jött a divatba. A múlt századbeli uradalmi birkatenyésztés a falusi birkatartásra feltétlen hatott, nem is annyira közvetlen módon, de inkább az ide-oda vándorló juhászok révén. A juhász meglehetősen nyugtalan természetű, s még a le,ex óbb is évről évre cserélte a helyét, így az egyik vi v i eltanult fogásokat másutt honosította meg. Az ^ualmi juhászat révén a fejlettebb állattartási mód mubhová is elkerült, de mindamellett a juhászoknak megvolt a hagyományos, sajátos szaktudásuk, s be kell vallanunk, hogy olykor a juhász tudományában oksrerűbb, céltudatosabb műveleteket lehetett találni, m" it a régi természettudományban. Nagyban befolyásolta az itteni juht .^st a Bakony erdőségeinek lassú zsugorodása, amennyiben íz elmúlt századok során különböző ok' ;ból a bakonyi erdők meglehetősen megfogyatko' .,, területük csökkent. A múlt században még kiterjedtnek volt mondható a birkatartás, sok. gazdának \ birkája, külön juhászt tarthattak. Veszprém megyében kés ették az országosan híres veszprémi cifra szűrt, enneL a nyersanyagát, a gyapjút a juhászat szolgáltatta. Úgy látszik, a Bakonyban legelésző nyájak korántsem szolgáltattak a keresletnek elegendő anyagot, mert gyapjút még az Alföldről is 3 5 szállítottak a veszprémi csapóknak. A csapómesterek