Vajkai Aurél: Bakonybél. Szabadtéri Néprajzi Múzeumok Veszprém megyében (Veszprém, 1970)

csinosságát, nagyobb méretét. Német szokás az is, hogy a pajtákat egymást követően sorba építik, s ezt az építkezési formát fedezhetjük fel ma is Örvényesen. Hasonlókat mondhatunk a bakonyi németek építkezéséről : a bakonyi német telepes falvakban sajátosan jellegzetes, a magyarokétól eltérő építkezés ugyan nincsen, kisebb különbségek azonban jelentkeznek. Általában a német falu egységesebb, egyöntetűbb a magyarnál, pl. Ajkarendeken majdnem minden ház azonos oszlopos tornácú, ahogy Fajsznak, Márkónak is megvan a maga sajátos stílusa. A német faluban nincs annyi változat, alakítás, mint a magyarság házaiban, bár ehhez tudnunk kell, hogy az egyöntetűség részben a mérnöki tervek alapján megrajzolt település függvénye. Kifejezett német építkezési mód a falvakat övező pajtasor, ez például Márkó határában már messziről feltűnik. Ha a Bakonyság falvai, a táj és a történelem nagy folytonosságában, azonos körülmények közt élve, lényegükben hasonlóak is egymáshoz, mégis minden falunak sajátos arculata, a szomszédjától eltérő egyéni vonása van. Ugyanez áll a Balaton melléki falvakra is. Építkezésben ez olykor nem is annyira az egyes alkotóelemek különbözőségében, mint inkább az összképben jelentkezik, pl. a Fő-utca házainak ritmusában, arculatában. A legtöbb bakonyi vagy akár a Balaton-melléki faluban megtalálható a boltíves, oszlopos tornácú ház, mégis minden községnek egyéni tornácformája van. Kis különbségek lappanganak a környező tájban, a község népének összetételében, a gazdasági helyzetben, — vagy talán egy bevándorolt, egyéni felfogású, találékony kőművesmester formálja jellegzetessé, egyénivé a községnek építkezését. A Veszprém megyei Skansen épületei, ha lényegükben hasonlóak is egymáshoz, néhány vonásban saját községüket képviselik.