Koncz Pál: Papírmívesség és könyvművészet Veszprém megyében a 18-20. században (Veszprém, 2017)
Tanulmányok - Papírmalmok és papírtörténet
IGAL (PÁPA) 19. SZÁZADI PAPÍRMALMA A Veszprém megyében valaha fennállott három ismert papírmalom1 közül alapítási sorrenden harmadik a Pápa környéki Igal-pusztán működött és joggal tekintjük, nevezzük a második pápai papírmalomnak. Alapítója - miként az elődjéé, a 18. századi Pápa város malmáé is - a pápai Es- terházy-uradalom ugyanúgy pápai papiros malom vagy pápai papiros gyár néven nevezte meg, akár a szűkebb-tágabb értelmében vett helyi köztudat, holott nem a városban állt. A fő tömegében máig fennálló épület Pápa városon kívül, közel félúton Tapolcafő felé, a Veszprémbe vivő országút és a Tapolca patak kereszteződésében fekszik. A korabeli közigazgatási meghatározás szerint „Pápai alsó járás, Igái 3. sorsz." A váltakozva hol Igal-ként, hol Igar-ként szereplő név a hódoltságkorban elpusztult egykori falu nevét őrzi, mai helyneve Igal-puszta. A létesítményt gabonamalommá alakítása után egy évszázadon át továbbra is papirosmalomként emlegették; a mai napig hivatalosan is élő helynév. Az alapítás Létrehozásának előzményei közé tartozik, hogy a pápai Esterházy-uradalomnak már volt 1729-től 1766-ig papírmalma,2 melynek megszűnése nagy valószínűséggel az adott időszakban felvetődő gazdasági tervmódosításokkal, nagyobb haszonnal kecsegtető új beruházásokra való áttéréssel függött össze. A korszak földesura, az egri püspök gróf Esterházy Károly 1799-ben meghalt, s az őt követő intervallum után, 53 év múltán egy osztályegyezség útján új birtokos, a család tatai ágához tartozó Miklós gróf (1775-1856) a létrehozója a második pápai papírmalomnak. 1829-ben egy részletes birtokösszeírás készült, amely már címében is tanúsítja, hogy ez az év tekinthető a birtokbavétel időpontjának: „ Öszveírása mindennemű eszköznek, melyek a mostani uradalomnak általadása alkalmatosságával m[é]lt[ósá]g[o]s gróf Miklós úr ő n[agy]s[á]ga további haszonvételére fennhagyat- tatnak. "3 Ugyanakkor tudjuk, hogy szintén ő kezdi meg már 1828 őszén az építtetést és köt szerződést az első lelendő papírkészítő mesterrel (lásd alább). A terület már korábban az uradalom kezére került; Igái szántóföldjeinek jelentős hányada a protestáns Szegedi családé volt a 18. században, akiktől 1771-ben az uradalom 10.000 forint értékben vásárolt földet.4 Az intézői leveleskönyvben erre vonatkozóan figyelemre méltó megjegyzést írt be az uraság a lap szélén: „... amit el lehet szedni tőlük vagy pusztában vagy irtásban el kell szedni, hogy amint régen szándékoztam, Catholicus lakosokat lehessen közikbe helyheztetni."5 Jellemző megnyilatkozása ez a püspök-földesúrnak, aki az akkor még jórészt protestáns Pápán erős ellenreformáci- ós tevékenysége révén sikeresen érvényesíti egyháza (és az uradalom) érdekeit. A Protokollum egyik adata arról tudósít, hogy Igaion a Szegedieknek malma is volt: „... Igaron Szegedi-féle malomban volt részírül afassiot [...] már megtette..."6 Wöller István veszprémi malomtörténeti kutató szíves közlése szerint ezt a Szegedi-féle malmot a környék lakossága és a malomiratok megnevezése szerinti „általjáró malommal" azonosíthatjuk, s az utóbbi név értelemszerűen a patak-országúti hídkereszteződési pontra vonatkoztatható helynévadás. Az általánosságban csak Igali malmoknak nevezett vízimalom-csoportban gabonaőrlők mellett egy csapó és három kalló említése7 témánk szempontjából szintén figyelemre méltó, de a későbbi, pontos 19-20. századi malomnevekkel történő beazonosításuk nem lehetséges. Elvileg nem kizárt, hogy Igái estében csakúgy, mint a korábbi, első pápai papírmalom létesítésekor is, egy már meglévő kalapácsos zúzóműves kallómalmot alakítottak át. A papírmalom-épület boltozásaiban, falaiban Wöller szerint tömegesen fordulnak elő CCE 1798 feliratú téglák (a CCE Esterházy Károly uradalmi téglaégetőjének jele), 37
