Koncz Pál: Papírmívesség és könyvművészet Veszprém megyében a 18-20. században (Veszprém, 2017)
Tanulmányok - Restaurálás és műtárgyvédelem
Restaurálás és műtárgyvédelem Hogy Szászy tulajdonában volt igen rongált állapotában is a könyv, arra bizonyíték, hogy a levált kötéstábla gerinclemezének belső felületén is ott látjuk aláírását (3. kép). A könyv igen hiányos állapotban került kezünkbe. Teljes egészében hiányzik az első ív, a címlap, J.J Hoffman Páriz Pápait köszöntő verse (2. p), a Lectori Salutem (3-4. p.), Bőd Péter szótártörténeti bevezetője (5-12. p.) és Pápai Páriz 1750-ben, Enyeden keletkezett előszava (13-16. p.). Néhány kisebb töredéktől eltekintve hiányzik az utolsó két ív is (27 nyomtatott oldallal). Ebben a latin rövidítések jegyzékének zárórésze (686-707. p.) és a római kalendárium táblázata (712. p.). A könyv arab 1-es számmal indító szótárrésze hiánytalan a 685. oldallal bezárólag. (A hiányok azonos kiadású, analóg példányából történt kimásolásával fényképmellékletet készítettünk, ami lehetővé teszi a szótár rendeltetésszerű használatának teljességét. A melléklet és a helyreállított könyv közös tokba került.) A kötött ívek mérete 290x226 mm; így az oldalak mérete 145x226 mm, a könyvtest vastagsága (magasság) 40 mm. A táblaméret borítóbőr vastagsággal együtt 145x223x4 mm. A kötéstábla anyaga rongylemez, gerinclemeze rongykarton. A kötés borítóanyaga sötétbarna juh egészbőr. E borítást aranyozás csak a gerincfelületen díszíti, tehát ún. könyvtári kötés. A táblasíkokon csupán vaknyomással készített egyszerű vonalkeretezés van, mely a táblaéltől 5 mm-re fut, a nyílás felől kettős vonallal. A gerincdíszítés képe, szerkezete nem követi a fűzésszerkezetet, amint az a valódi (gerincsíkból kiemelkedő) zsinegbordákra fűzés esetében magától értetődő. Könyvünknél a zsinegbindeket a könyvgerinc síkjába fűrészelt árkokba fektették, hogy sík gerincfelületet érjenek el. Az aranyozás hét határvonala (melyek közül a hiányzó legalsó csak logikailag feltételezett) a valódi bordás kötések gerincképét utánozza azáltal, hogy a felületét kazettákra, gerincmezőkre osztja. A könyvek oromrészénél fekvő harántsávot valódi bordás kötéseknél a csúcsöltéssor (Fitzbund) tudatos plasztikai kihangsúlyozásával alakítják ki; ez könyvünk esetében csupán mint esztétikai „látvány"-hagyomány szerepel. A felső orommező díszítése 5 mm sugarú negyed köríves bélyegzők egymással szemben álló sorpárjából áll. Hogy nem ívelőszerszám (filéta) alkalmazásáról van szó, arra a díszítmény enyhe szabálytalansága utal. Feltehetőleg ugyanez a motívum szerepel a ma már hiányzó láborommezőn is. A címfelirat (PÁRIZ PÁPAI - DICTIONARIUM) és a kötetszám (I) színes bőr- vagy papírcímkéje korábban elkallódott, ma már csak az átpréselő- dött vaknyomás jelzi őket. Az ezeken túl fennmaradó 4 gerincmezőt is kézi bélyegzőszerszámmal (stempli, Stempel) aranyozták; a kazettasarkokban rozetta, illetve két levélmotívum illesztésével (4a. kép), középen empire ízlésű váza és lantmotívummal (4. b-c kép). Az egyes mezőket elválasztó harántsávok két vonalzó (lénia) közé foglalt fekvő tojássor ívelővei képzettek (4d. kép). Az oromszegések hiányoztak, öltéshelyek hiányában bizonyos, hogy nem felvarrt, hanem külön elkészítetten ragasztott volt. Pótlásához analóg kötések kapitálisait vettük alapul. A metszésfelületeket vörös, keményítős festéssel élénkítették. Előzékpapirosa jellegzetes, ún. imprimé (stancni) lap, melyet két különálló magasnyomó fadúcról nyomtak.3 A 18-19. század idején számtalan példát találtunk e papírdíszítésmódra, alkalmazására. Ezek a mustrák a korabeli kékfestő és tapétakezelő dúcok mintavilágával megegyeznek, vagy ezek felhasználásával készültek.4 Szótárkönyvünk esetében vörös és zöld keményítős festékkel nyomtattak egy-egy dúcról. A könyvtest papíranyaga egységes, azonos típus, kb. 65-70 g/m2 súlyú merített rongypapír. Enyhén sárgás, rugalmas, átnézete egyenletes. Szemmel láthatók felületén el nem színteleneden: vörösesbarna textilrostok, hosszuk átlagosan 1 mm. A rostanyag tömege természetesen ennél rövidebb szálú, fehérített, erősen kallózott. Mik- roszkópi képe alapján elsősorban len, kisebb részben pamut és gyapjú felhasználásával készült. A lenrostsejteket több, különböző helyről vett mintákban egyformán többségben találhatjuk. Legfontosabb jellegzetességük harántvonalkázott- ságuk, mely gyakran fekvő X formát mutat, illetve ép rostvégeik hegyesen kihúzottak. A gyapot maghéjszőr (pamut) sajátossága, hogy sima, csavarodott lefutású, lapos tömlő, melynek szélei csatomaszerűen felpördülnek. A szálvégek tompán lekerekíttettek. Helyenként ecsetszerűen szétoszlott végű, vaskos, hengeres szárú tépett, ún. ógyapjú felhasználására utalnak, de a fedőpikkely képe sehol sem jelenik meg egyértelműen.5 A papírt nyomtatás után a könyvkötő munkájaként olyan enyves vízzel impregnálták, amely kicsapószerként, az enyv jobb felszívódását segítve timsót tartalmazott. Ellenőrzésképp alizarin- szulfonsavas cseppreakcióval győződtünk meg a 308
