Koncz Pál: Papírmívesség és könyvművészet Veszprém megyében a 18-20. században (Veszprém, 2017)

Tanulmányok - Restaurálás és műtárgyvédelem

EGY 1567-BEN NYOMTATOTT WITTENBERGI LUTHER-BIBLIA 3. 26 dbv 12/10 mm. Vízjele előzővel azonos, csak a merevítő hálózat sűrűbb. PL Ószövetség 285. p. Együtt a könyvtest nagyobb részét adják. 4. 25 db., 10/10 mm. Vízjelében egymással érint­kező hármas számjegy és keresztforma, felettük talpas kehely. 5. 27 db., 10/10 mm. Vízjele előbbivel azonos; csak merevítőinek száma több. Együttesen a könyv egészének közel harmadát teszik ki. 6. 26 db., 11/10 mm. Vízjele két harántvonallal ösz- szekapcsolt, egymásnak háttal álló két félkörív. Az alakzat középtengelyében hosszúszárú kereszt. Az Ótestamentum néhány lapja, pl. 195. p. 7. 26 db., 11/10 mm. Vízjele előbbivel talán kap­csolódó alakzat, de itt a kereszt befogadó formája vázára vagy kehely re emlékeztet, melynek alja rontott, illetve nehezen kivehető. Néhány lap az Ótestamentumban, pl. 100. p. 8. 28 db., 10/10 mm. Vízjele stilizált keresztpán- tos kettős korona. Briquet26 korona-sorozatában 16. századi német analógiákat közölt. Pl. Újtesta­mentum 40. p. 9. 28 db., 9/10 mm. Vízjele egymáson álló kettős stilizált liliom-forma. Egyetlen lap az Újtesta­mentumban: 133. p. 10.28 db., 9/10 mm. Vízjele ívelt pajzs-forma edény­ből kihajló három szál virág, oldalt hullámos levél­pár. Az Újtestamentumban néhány lap, pl. 283. p. 11. 24 db., 10/10 mm. Az eddigi nyomtató pa­pirosoknál kissé vastagabb előzékpapír, me­lyet a könyvkötő fűzött a könyvtest elé. Vízjele a Habsburg címerre utaló koronás kétfejű sas, melynek mellén az L betű nem lehet az uralkodó II. Lipót magyar király és német-római császár (1747-1792) monogramja, hiszen császárrá, illet­ve királlyá koronázásának éve 1790, a possessor Matthias Graf viszont már 1769-ben beírta ne­vét. A sas mellén az L a helynévre, Lékára vo­natkozhat. A vízjelet körbevevő hárombetűs IGW monogram feloldása Johann Georg Wallner, aki az őrvidéki (burgenlandi) Léka (ma Locken­haus, Ausztria) hámori papírmalmának bérlő papírmolnára 1757-1773 között. A léka-hámori malom az Esterházy család tulajdonában volt.27 Figyelemreméltó, hogy a Pápa városában a bir­tokos Esterházy Ferenc által 1729-ben létesített papírmalomban is dolgozott kezdetben a lékai fehérmíves mester.28 A háttábla előzéktükrének papírja, melyet szitaoldallal kifelé kasírozott fel a könyvkötő. Szitarajzolata, illetve finomsága azo­nos az arctábla előzék tükrével, így feltehetőleg azonos eredetű. A repülőlapok elkallódtak. 12. 26 db., 9/10 mm. Mindkét táblán ezzel ké­szített a borítóbőr húzásának ellensúlyozására el- lenkasírozást a könyvkötő. A háttáblán lévőn van ugyan homályos vízjel, de kivehetetlen. Az arc­tábla ellenkasírozásán egy számoszlop és több, ismétlődő szövegtöredék toll- vagy szépírás pró­baként hat, írásképe 17-18. századi.29 A könyvtest átvizsgálásakor megállapítható, hogy nemcsak az előzékek repülőlapja veszett el, de az első és utolsó ív is hiányos. A restaurá­láshoz elkerülhetetlen szétbontás után kiderült, hogy ezeket az íveket már másodlagosan fűzték; a használat során kiszakadt egyes íveket visz- szaöltötték az egyébként egyben maradt, bolyga- tatlan könyvtesthez. Ennek két bizonyítéka van. Az egyik, hogy egykori javítója az első ívben té­vedésből felcserélt oldalakat, melyre az őrszavak, a tartalom figyelmeztetett. A másik tény, hogy az utolsó ívben a sérült, kopott ívhajtás megerősí­tése, az újratűzés érdekében a régi öltéshelyeket apró, mintegy 2 cm2-es papírlapkákkal ragasztot­ta le a kompaktor. Hogy ez a papír feltehetőleg az egykori könyvtest repülőlapjából készült, ab­ból sejthető, hogy a lapocskák élén látni az egész kötetre jellemző elfeketedett metszésfestéket. Az ívben láb- és fejoromnál kisebb javítócsíkokat is alkalmazott az ívhajtás belsejében, illetve sa­rokjavítást pl. a 264. lap alján. A veszprémi példány hiányainak tisztázásához is szükség volt analógia megismerésére. A Köz­ponti Katalógus alapján egyetlen pontosan azonos kiadású, teljes példány Magyarországon csupán az Evangélikus Országos Könyvtár állományá­ban található 3921. jelzetszámon. Fatáblás kötésé­nek borítása korabeli fehér timsós egészbőr kötés, vaknyomásos görgetőkkel és lemezekkel német későreneszánsz stílusban díszítve. A könyv első ívében hét számozatlan nyomta­tott lap van; egy csonka és egy teljes ív, tehát egy-, illetve háromleveles ívek. Az első levél első lapja a címlap. A második levélen Frigyes fejedelem fa­metszetes portréja szerepel. A harmadik levéltől fogva III, IV, V számmal számozott, majd két szá­mozatlan levél következik az Ótestamentum be­vezetésével (Vorrede). A 7r. levél az Ótestamentum tartalomjegyzéke, a 7v. oldalon Hans Brosamer szignált fametszete látható Éva teremtéséről. Veszprémi példányunknak a IV., VI., VII. lapja van meg. A könyv háromleveles, tehát 6 lapos ívekből áll. A második (már hiánytalan) 12 ol­dalas ív első oldala az 1-es lapszámot viseli, ez lMóz. kezdete. Az Ótestamentumban két helyen 285

Next

/
Oldalképek
Tartalom