Koncz Pál: Papírmívesség és könyvművészet Veszprém megyében a 18-20. században (Veszprém, 2017)
Tanulmányok - Restaurálás és műtárgyvédelem
Restaurálás és műtárgyvédelem fordul elő szedéshiba a lapszámozásban: a sorrend szerinti 49. lapon ismét „48"-at nyomtattak, majd a 96. lapon fordított szedéssel „69" szerepel. A számozott lapok sora egyébként hiánytalan. Az Újtestamentumban a 353. lapon „343"-at szedtek, majd az utolsó ívben 384 és 385 helyett tévesen „364" illetve „365" szerepel. Ezen utolsó ív meghatározásához szükséges volt a papírok szitafinomságának összehasonlítása. Az utolsó előtti ív még teljes hat lapból hajtott (378-383. lap), míg az utolsó ív már csak két levélből (négy lapból) áll: 384—387. lapig. Ennek verzóján a szedés az Új- testamentum befejező soraival zárni (Jel. 22,21). Ezt követte az aláhajtott (lékai) előzékpapír, melynek csak háttáblára kasírozott tükör lapja maradt meg, alatta a kivehetetlen vízjelű ellenkasírozással. Szakmatörténeti ismereteink szerint az első és utolsó ív alá hajtott, azokkal együtt felfűzött előzékek fölé egykor még egy ideiglenes, ún. piszokívet fűztek, amely a táblával egyező vastagságú volt. Ezt a táblák felerősítése és gondos kiékelése után volt szokás eltávolítani, hogy a táblák bőrrel történő borítása után feszesen és pontosan csukódhasson a kötéstábla a könyvtestre a piszokív „helyére". Megjegyzendő, hogy a fatábla belső felén, a nyíláshoz eső hosszoldalon egy tépett szélű keskeny papírcsíkkal fedték le a zsinegbordák beékelésére szolgáló lyukakat és a távolságbeállító pergamen lapkák fatáblára ragasztott végeit. Erre simult azután rá a rejtett ellen-kasí- rozás, majd az előzéktükör. Rekonstruálva az első és utolsó ívet a könyv terjedelme: 8 számozatlan levél, 334 levél (Otes- tamentum), valamint egy számozatlan (címlap), 387 levél (Újtestamentum). Összesítve a könyvtest 732 lapból állt, vagyis 1464 oldalas. A könyvkötés díszítése A reneszánsz humanizmus, majd a reformáció az egyetemi központokban felvirágzó könyvkiadással számos új nyomdát hívott életre. Ezekhez kapcsolódóan szükség volt nagy teljesítményekre képes könyvkötészetekre is. A példányszámok rohamos emelkedése gyorsabb és egyszerű kötéstechnológiát követelt. Egyrészt háttérbe szorultak lassabb és drága díszítéstechnikák (tábla-aranyozás), fűzési módszerek (pl. összetett, bonyolult oromszegők), másrészt a szűkre szabott készítési idő és az olcsóság igénye takarékosabb anyagok és technikák megjelenéséhez vezetett. Rendkívüli mesterségbeli tudást, művészi ízlést képviselő remekek természetesen továbbra is készültek megrendelésre, hiszen az uralkodók, a világi és egyházi vezetők, gazdag városi testületek stb. reprezentációs igénye töretlen maradt.30 Mindemellett teljesen új jelenség az olcsó könyvek iránti igény robbanás-szerű, számbeli emelkedése. A reformáció az eredeti Textus felé fordult, mind több művelt hívő ember - a prédikátorok igemagyarázatát igényelve - maga is olvasta a Bibliát és kommentárjait. A hitviták irodalma, a tudományok felvirágzása is mind ez irányban hatott. A veszprémi Luther-Biblia kötése az előzékvízjel és a kötéspárhuzamok alapján bizonyosan másodlagos, 18. századi. Tábláit kissé anakronisztikusán, a nyomtatvány korának divatját visszaidéző vaknyomással díszítették. A görgető (rollen) hengerpalást-felszínére metszett növényi elemekből, virágos leveles indákból álló díszítmény „végtelenített" sávjai párhuzamos keretezéssel töltik ki a tábla nagy felületét. A középen szabadon maradt tükör sarkaiban apró fogazattal metszett, negyed-körív záródású kézi egyes bélyegzőt (Stempel) alkalmazott a mester. Ilyen görgetők vaknyomásos alkalmazása a Biblia nyomtatásának idején német földről terjedt el Európa-szerte. A növényi elemek közé illesztve gyakorta alkalmaztak a vésnökök medaillonokat apró portrékkal, melyek a reformátorokat vagy vallási, mitológiai alakokat jelenítettek meg. Középen rendszerint nagyobb felületű nyomólemezről, kliséről (platten) nyomtatva kiadástámogató protestáns uralkodó, vagy a szerző portréja, címere, esetleg a tulajdonos szuperexlibrisze látható. Gyakori a Kálvária, vagy Krisztus feltámadásának ábrázolása is. Példányunkon ilyen középső klisé nincs. Az osztrák, cseh, lengyel és magyar könyvkötészetben valósággal konzerválódtak a német késő-reneszánsz és kora-barokk díszítőelemei, azok hagyományos keretező komponálása. Könyvünk bőrkötésére tekintve már első szem- pillantásra áll, hogy bár ez is egyszerű (feliratos portrék, illetve címerek nélkül) görgetős kere- tezésű vaknyomott díszítést kapott, de középső lemezt nem alkalmaztak, s a görgető és egy apró egyesbélyegző is 18. századi példányokkal mutat rokonságot. Az őrvidéki Lékán 1750-1770 táján készített papír előzékként történt felhasználása már eleve kétségtelenül behatárolja a kötés készítésének korszakát. Az 1790. évi tulajdonosi bejegyzés - ha valóban az - még pontosítja is. A kötésbőr felszíne, a barka erősen kopott, s a bőr elszáradása következtében ellaposodott. 286
