Koncz Pál: Papírmívesség és könyvművészet Veszprém megyében a 18-20. században (Veszprém, 2017)
Tanulmányok - Restaurálás és műtárgyvédelem
Egy 1567-ben nyomtatott wittenbergi Lüther-biblia Hármaskönyvének korábban Debrecenben kinyomtatott magyar fordítása kolozsvári kiadásánál: Decretum az az Magyar és Erdély országnak Törvény Könyve. Kolozsvárott 1571. (RMK 187).15 Soltész Erzsébet szerint: „A korai kolozsvári illusztrációkat, címlapkereteket és a nyomda szép mesterjegyeit mind a később Wittenbergbe távozott Jakob Lucius készítette, többnyire külföldi előképek után. Legismertebb és szignált műve a Tinódi-krónika (1554) Cranach előkép alapján metszett címlapkerete és a szerző kettős tevékenységét szemléltető szép címere. Reneszánsz harmóniájú színvonalas díszek a Kolozsvár-címeres nyomdászjegyei és záródíszei.''16 Figyelemre méltó, hogy a Cronica szignója a Lucas van Leyden által használt keresztvonalas L betűre igen hasonlít. Ez csupán hasonlóságra-törekvés, hiszen Leyden műveivel összevetve nyilvánvaló Jacob Lucius munkáinak alacsonyabb színvonala. David Gutgesell, aki 1578-tól Bártfa első nyomdásza, is alkalmazta Lucius Transilvanus címlapkereteit, fejléceit, cifráit és négy leveles iniciálé-készletét, aki már 1564-től rostocki, majd 1578-tól helmstedti nyomdász, a fametszetnél kopásállóbb fém klisék privilegizált feltalálója.17 Helmstedtben hunyt el 1597-ben. Munkáját fia, ifj. Jacob Lucius folytatta. Leszármazottaik mai napig ápolják emléküket, a családtörténeti honlap szakbibliográfiát is közöl.18 A német szakirodalomban is kutatott munkássága.19 Fitz József Luciusszal önálló tanulmányban foglalkozott.20 Kétségtelenül azonosíthatóak a Bibliában id. Lucas Cranach művei, ha dúcain nem is szerepel közismert sárkánykígyós LC-monogramja. Az Újtestamentum címlapjának metszetén Cranach a megfeszített Krisztus keresztjének két oldalán térdepelve Luthert és az uralkodó Bölcs Frigyes választófejedelmet (1463-1525) ábrázolta. Ugyanezt a címlap-fametszetet alkalmazta a másik wittenbergi Luther-kiadó, Hans Krafft is abban a 12 német és 2 latin nyelvű kötetből álló Luther- sorozatban, melynek egyike a fordításként személyéhez kapcsolódó teljes Szentírás.21 Hans Brosamer (kb. 1500-1552), id. L. Cranach tanítványa alkotta azt a jobbra lent „HB 1550" datált monogrammal jelzett, az Otestamentum elé beszerkesztett egész oldalas dúcot, mely Éva teremtését ábrázolja Az Újtestamentum 355. lapján látható metszeten a háttérben álló kőépület ablakkeretén szereplő „MS 1532" datált monogram Melchior Swarzenbergé. Nem sikerült megtalálni annak a mesterjegynek a feloldását, mely egy kiszélesedő végű csigavonalból áll az Újtestamentum 368. lapján (3. kép). Egyetlen olyan metszetet találtam példányunkban, amely Johann Teufelre utaló jegyet mutat. Az Újtestamentum 167. lap baloldalán szereplő kép bal alsó sarkában látható kis kulcs az ő szignója (4. kép). Még egy apróság tűnik fel a metszetek átvizsgálásakor: az Újtestamentum 33. lapjának baloldalán, valamint a 227. lapon szemlélhető metszeten az „1561 "évszám olvasható. Ez nyilvánvalóan nem téves metszés, holott Schmidt szerint az utolsó (1567) előtti kiadásban, 1560-ban ez még nem szerepelhetett. Hogy nem volt elegendő dúc a hatalmas kötet illusztrálására és ez a kiadót zavarta is, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az Újtestamentum második részében egyes dúcokat többször, ismételten is felhasználtak. Ezek általánosnak tekinthető témájúak, pl. ablakfülkében író idős szent férfiú. A Lufft-nyomda könyvünknél kisbetűként ún. Schwabachi-hoz közel álló rotunda (kerekded gót) betűtípust alkalmazott. Mindkettő a reneszánsz és kora-barokk korszak német nyomdászatának jellegzetes betűje. Nagybetűként különféle kalligrafikus alte-Schioabacher, illetve Walbaum-fraktur betűket használtak. A szövegtükör mérete 142x266 mm. A margó szélességek: alsó 40 mm, felső 16 mm. Belső hosszmargó 30 mm, külső 40 mm. A sorok közötti lécmagasság 2 mm, a sormagasság (kisbetűk magassága) 3 mm. A szövegtükör 60 soros. A szövegtükör jellegzetessége, hogy a margón bibliai kereszthivatkozások, konkordancia utalások találhatók. Az egyes fejezetek, könyvek végén tölcsérszerűen rövidülő sorokkal záródik a szöveg. A tipográfiai kép ékítésére helyenként a szöveg szerkezetének igénye szerint díszes fametszetes dísz kezdőbetűket, iniciálékat és fametszet illusztrációkat alkalmaztak. Egyetlen nyomdai fejezetzáró bélyegdísz a kötetben egy 4 mm széles borostyán levélke, amely Aldus Manutius (1448- 1515) nyomdász és kiadó elhíresült aldinái révén terjedt el, és előképe már az antikvitásban szövegrészek közötti elválasztó jegyként szerepelt. Záróléc vagy más nagy díszklisé nincs a könyvben. A könyv átvizsgálása során hat különböző iniciálétípust különböztethetünk meg. I. 25x25 mm. Átlós vonalkázott alapon növényi díszekkel: E, VI, V2, V3, Z = 5 db. II. 27x29 mm. Átlós vonalkázott alapon szörny-álarc hátterű V = 1 db. III. 45x46 mm. Átlós vonalkázott alapon növényi és figurális díszű háttérrel: D, P, V, Z = 4 db. 283
