Koncz Pál: Papírmívesség és könyvművészet Veszprém megyében a 18-20. században (Veszprém, 2017)

Tanulmányok - Művelődéstörténet

Velencei ősnyomtatvány *o 30 **> 50 rnm Korábbi, kiadásközeli használatára utaló, több kéz írásképét mutató lapszéli jegyzet, glossza található a könyv 4. (Metheororum) fejezetében. A glosszák írásképe ún. cursiva currens.19 Vlasies Ernő (bencés szerzetesrendi kereszt­neve Róbert) személyéről több adat áll rendelke­zésre. Csornán született 1898-ban. Elemi iskolái egy részét és az alsó négy középiskolai osztályt Sümegen végezte az állami reáliskolában. 1915- ben lépett a pannonhalmi Szent Benedek-rendbe, 1918-1922 között Pannonhalmán teológiai tanul­mányokat folytatott, majd Budapesten az egye­temen matematika és fizika szakon tanult. Tanári képesítést szerzett, majd áldozópappá szentelték. Bencés rendi gimnáziumi tanárkodás, egy év­nyi főmonostori házgondnokság (1931/32) után tényői plébános lett. Elhunyt ugyanott 1969-ben.20 A possessor-bejegyzés időpontjában tehát Vlasies Ernő 21 esztendős pannonhalmi novicius volt. Bizonyosan több kötet is az ő letétje a sümegi fe­rences könyvtárban.21 Nem ismert, hogyan került át a sümegi Darnay (később: Kisfaludy) Múzeum gyűjteményébe a kérdéses mű. A közelmúltig a Veszprém Megyei Múzeumi Igazgatóság szer­vezeti keretébe tartozó, ma már önkormányzati tulajdonú Városi Múzeum irodahelyiségében állt az az üveges szekrény, melyben az alapító Darnay Kálmán által gyűjtött, különféle értékes könyveket tároltak, közöttük ismertetett ősnyom­tatványunkat is. Odakerülésének körülményeiről nincs tudomásunk. A Darnay-gyűjtemény állami átleltározása, rendezése során ezeket a köny­veket is a veszprémi Laczkó Dezső Múzeumba szállították. 1973-ban Eri István, akkori megyei múzeumi igazgató hívta fel a könyvre mint a Sü­megről hozott tárgyak kiemelkedően értékes, ám restaurátori kezelésre szoruló darabjára a figyel­memet. Beleltározására később került sor. A tihanyi bencés rendház déli szárnyának eme­letén lévő könyvtárszoba még a 18. században, Léch Ágoston tihanyi apát idején pannonhalmá­ról hozott könyvszekrények átalakításával lett berendezve. Az itt őrzött könyvtár eredeti állo­mányát 1951. augusztus 17-én minisztériumi utasításra egy erre (az Országos Könyvtári Köz­pont részéről) kijelölt bizottság átválogatta, egy részét Budapestre szállítva. Az egyházi tulajdon­ban maradt állományrész sem maradt helyén.22 Miután az átmenetileg szociális otthonként is használt tihanyi volt bencés rendházi épületet a MMOK23 hatáskörébe utalták múzeumi célra, az 1962-ben létrehozott Veszprém megyei mú­zeumi szervezet kiállítóhelyeként működtetett épületben a könyvtárszoba is látogathatóvá vált. Az állami múzeummá lett rendházban a megüre­sedett könyvespolcokat Illyés Gyula és Keresz- tury Dezső kezdeményezésére az Állami Könyv­tári Központ24 budapesti raktáraiból válogatás nélkül érkező könyvekkel töltötték fel. Ebben pl. a Premontrei rend csornai rendházából szár­mazó könyvektől kezdve a kiskunhalasi reformá­tus gimnázium tanári könyvtárának könyveiig mindenféle származási hely előfordult. Az 1980-as években a veszprémi múzeum könyvtárának rit­kán használt „régi" könyvanyagát is kitelepítették Tihanyba. Ez utóbbi állományrész a veszprémi múzeumalapítás korában ajándékozott, illetve begyűjtött, túlnyomórészt 18-19. századi köny­veket foglal magában. Ezeket együtt kezelve megtörtént Galli Katalinnak, az Antikvárium Vállalat könyvészének helyszíni munkája révén az egyesített könyvállomány alapleltározása. Egy­úttal megtörtént a könyvek kötéseinek fungicides bőrkezelése is. A könyvállomány a Laczkó Dezső Múzeum könyvtári állományának részét képezte, de azon belül a muzeológiai törzsanyagtól elkü­lönült, mint ún. „Tihanyi Könyvtár". Lajstromba vételénél elkülönítő „L" betűjelet tettek a numerus currens sorszám elé, pl. L-3723. A beleltározás az adott rendezettségű állományon rendre - bal fel­ső saroktól a jobb alsó sarokig - végighaladt, így a leltári szám egyfajta numerus currens helyrajzi számként a visszakereséshez is támpontot jelen­tett. Egy észszerűden „esztétikai" átrendezés, majd a rendház 1991-ben történt visszaadását követő, szervezetlen beköltöztetés Veszprémbe végleg összekeverte az addigi rendezettséget. Azután kényszerű megoldásként három sorban dexionpolcokon raktároztuk a Laczkó Dezső Mú­zeum közművelődési termének galériáján. Védel­263

Next

/
Oldalképek
Tartalom