Koncz Pál: Papírmívesség és könyvművészet Veszprém megyében a 18-20. században (Veszprém, 2017)

Tanulmányok - Művelődéstörténet

M Ü V E LŐ D ÉSTÖRT É N ET

mét csak egy hálófedés biztosította. A kényszerű helyzet csaknem két évtizedig állt fenn. Tóth G. Péter történész-muzeológus kezdeményezésére és forgatókönyve alapján az akkori OKM „alfa"- pályázatán nyert támogatás segítségével megtörtént a könyvállomány revíziója, elektronikus katalogizálása és ún. látványkönyvtárrá alakítása. A 2009 júliusában megnyílt Látványkönyvtár és tudástár című állandó kiállítás részeként a műemléki könyvállomány - szakszerű tárolása mellett - láthatóvá és kutathatóvá vált.

Velencei ősnyomtatványunk is ebbe az egykori „tihanyi műemléki" állományba lett beleltározva, bár Tihanyba soha nem került ki; kiemelkedő értéke, jellege révén sorolták ezen nem-szakkönyvtári állományba L-3910. leltári számon. Ma a Látványkönyvtár külön vitrinében, kiemelten látható egy másik ősnyomtatvány társaságában.

Ősnyomtatványunk restaurálását az Országos Széchenyi Könyvtár által szervezett szakképzés keretében, tanulmányi vizsgamunkaként végezte el Horváthné Solymár Ildikó 1983-ban. A könyv korábbi, korabeli kötése egyszerű, díszítetlen kolostori munka volt. A hasított pergamen duplabordákra fűzött könyvtestet papírtáblás színezetlen bőrkötéssel látták el. Tíz-tíz kéziratos papírlapból enyvvel kasírozták össze kötéstábláit, majd durva öltésekkel kisebb darabokból összevarrt bőrrel borították, mely erősen kopott, szürkéssárga tónusú. Arctáblájának bőrborítását, melyen elhalványult vasgallusz tintával írt címfelirat („JOHANOS : EX DTA / METHEOR. D. CELO / ET MU[N]DO : ARESTO") szerepel, körülvágva egy papírlemez alapra húzott új borjú egészbőr kötés táblájába applikálta a restaurátor. A korábbinál szilárdabb kötésmód alkalmazásának indoka az incunabulum fokozott védelme volt.

Jegyzetek

1 Jöcher 1961:372. alapján: „de Magistris (Joh.), lehrte zu Paris die Philosophie und schrieb, Quaestiones super totam philosophiaem, Parma 1481, und Quaestiones veteris et novae artis, Heidelberg. 1488." Egyéb életrajzi tényről nincs tudomásunk; a világhálóról is csak műveire vonatkozó adatot nyerhetünk.

2 „Johannes Magistris mester, párizsi doktor hasznos fejtegetései itt kezdődnek az egész filozófiáról, a fennkölt Scotus doktornak Arisztotelész szövegéhez fűzött magyarázatával együtt".

3 Hain 1831. *10448. sz. További katalógus-előfordulások: BSB-Ink. 1993:569. M-9.; Bibliothéque Nationale. Catalogue des incunables. Tom. II. Paris, 1982. (BNCI) 202. M-18.

4 Gilson 2000: 378.

5 A kutatás nem tekinti az arisztotelészi korpusz hiteles részének a De Mundo szövegét. Ross 1996: 21.

6 Castellani 1973: 30. Az Utrechti Egyetemi Könyvtár katalógusának nyomdászregisztere (www: library.uu.nl/ ubuhome - letöltés: 2001. október 25.) szerint velencei működésének kezdete 1485.

7 Burger 1908: 368. Burger azonosítja H.*10448. tételét a H.*4348-cal, melynek záradékában ezt találjuk: „...per Bonetum Locatellum sumptibus et expensis Octaviani Scoti Modoetiensis..

8 Quaestiones super tota philosophia naturali cum explanatione textus Aristotelis secundum mentem Scoti. Parma, [Damiano Moilli], 12 XII1481.

(www provincia.venezia.it/querini/biblioteca/cat_inc.htm -2001. október 11.)

9 PL: Quaestiones super tota philosophia naturali. (1490) H.*10449.; Quaestiones super totum cursum Iogicae. (1490). H.*10455.

10 PL: Johannes de Janduno: Quaestiones super trés libros Aristotelis De Anima. Venezia: [Bonetus Locatellus], pro Octaviano Scoto, IV. Non. Mart. 1488. 2° 98 ff. (H.*7462). S

ajó-Soltész 1970: 1922. sz.

11 Borsa 1997: 131.

12 BSB-Ink. M-9. alapján.

13 Gara 1979. 62. alapján: 3,385 mm.

14 Briquet 1907: 460. alapján (1475), további velencei példányokat ismertet 1472-1477 közötti intervallumból.

15 Takács-Pfeiffer 2001: 560. Itt az ősnyomtatványok sorában mint „cím nélkülit" említik a kérdéses művet, de közük a teljes incipitet, amiből egyértelmű a mű tartalma. Hogy kétségtelenül ugyanezen példányról van szó, megerősíti, hogy a szerzők Vlasies Róbert 1919. évi possessor- bejegyzését is idézik.

16 Takács-Pfeiffer 2001: 49.

17 Takács-Pfeiffer 2001: 556.

18 Takács-Pfeiffer 2001: 536.

19 Jakó-Manolescu 1987: 314.

20 Berkó-Legányi 1987: 173., valamint a pannonhalmi Főapátsági Levéltár „Benedictina" fondjában őrzött önéletrajza (1952) alapján. Ezen adatokért Sonnevend Gergely levéltárosnak mondok köszönetét.

21 Takács-Pfeiffer 2001: 562. „Prológus in stellarium corone benedictae Virginis Mariae", Temesvári Pelbárt sok kiadást megért műve. Eleje, vége hiányzik. Előzékén bejegyzés: „Conventus Sümeghiensis compactus ex muni- ficentia Excellentissimi Domini Martini Biro Anno 1753. In de- positione Roberti Vlasies OSB 1919". A „compactus" arra utal, hogy Padányi Bíró Márton veszprémi püspök anyagi támogatásával köttették bőrbe a kötetet.

22 Wix 1997: 62.

23 Múzeumok és Műemlékek Országos Központja (1950- 1953).

24 Az intézményről: Wix 1997: 11-13.

264