Koncz Pál: Papírmívesség és könyvművészet Veszprém megyében a 18-20. században (Veszprém, 2017)
Tanulmányok - Papírmalmok és papírtörténet
A veszprémi Gizella Egyházművészeti Múzeum kincse Albrecht Dürer 17 lapból álló Mária élete metszetsorozata. A lapok paszpartuzásakor állapíthattam meg, hogy úgynevezett velinpapírra (kínapapír közbeiktatásával) készült levonatokról van szó. A papír jobb alsó sarkában Bodoni- típusú antikva verzál betűkkel formált „AGBF" vízjel. A velinpapír sajátossága, hogy szokásos merítőszitájának felszínére még egy finom rézdrót hálót szerelnek, ezzel mintegy kioltják a bordázat képét; a pergamenszerűen felhős mezőben (vellum = pergamen) csak a vízjel látható. A velin 1757 után Angliából elterjedt találmány,7 tehát a lenyomat-sorozat nem készülhetett Dürer korában. Könyvkötések kormeghatározását, lokalizálását is segíthetik papírtörténeti adatok. A veszprémi Laczkó Dezső Múzeum könyvtárának a wittenbergi Lufft nyomdában 1567-ben nyomtatott ún. Luther-Bibliája8 másodlagos könyvkötésben van. Hogy hazai, nyugat-magyarországi kötésről lehet szó, feltételezni engedi az, hogy a kötéskor felhasznált előzékpapírok az Esterházy család tulajdonában a 18. században létesült lékai (Lockenhaus) papírmalomban készültek. Egy „Mathias Graf, 1769" possessor-bejegyzés és a papír lehetséges keletkezési intervallumának egybeesése megerősíti a kötésanalógiákkal együtt a feltevést, hogy a könyvkötés a possessorral összekapcsolható. Számos múzeumi céhdokumentum pontosabb meghatározását segítette, hogy az ezek íráshordozójaként alkalmazott, a megyében készült papírok előállítóira elsődleges levéltári forrásadatokat ismerhettünk meg. A korabeli kis kapacitású, egy-két kádas malmok készítményei már pusztán mennyiségük korlátozottsága miatt sem kerülhettek el kereskedelem révén nagy távolságra. Az uradalmi, illetve püspökségi, szerzetes- rendi tulajdonú malmok készítményei a fenntartó más-más birtokrészének adminisztrációjában megjelenhetett ugyan, de ilyen kapcsolatok nélkül - főleg országrésznyi távolságban - igen ritka „szóródásuk". Ezért is érthető, hogy egy adott régió nyomdászat-, illetve könyvkötéstörténe- tének kutatása során a helybeli, illetve legközelebbi illetékességű papírmalmok készítményeit találjuk legnagyobb számban. A nyomdászok és a papírkereskedéssel is foglalkozó könyvkötők arra törekedtek, hogy alacsony fuvarköltséggel, tehát lehetőleg a legközelebbi malmoktól szerezzék be készleteiket. Ezeken felül természetesen a helyben nem készített fajta, illetve jobb minőség biztosítása érdekében felvásároltak messzi vidékek, akár a külföld készítményeiből is. Jegyzetek 1 Bogdán 1959a; Bogdán 1964; Bogdán 1970; Bogdán 1976; Bogdán 1980; Bogdán 1957. 2 Bogdán 1963. és Kalmár 1980 nyomán. 3 Tóth-Orowan 2001. * Az első 1282-ben. Briquet 1907:10. 5 Bogdán 1959a: 90. 6 Bogdán 1979: 31. 7 Könyvtári lt.sz.: 3668; L-3872. 102