Rainer Pál: 31-es morzsák. Dokumentumok, adalékok, apróságok a m. kir. 31. veszprémi honvéd és népfölkelő gyalogezredek történetéhez és utóéletéhez 1914-1941 (Veszprém, 2017)

„Ma még piros élet, holnap fehér álom…” (Bevezető)

HUMPLIK JÁNOS

Az I. világháborúban törzsőrmester a m. kir. 31. (veszprémi) honvéd gyalogezredben. 1914. szeptember 7-én Dumycénél, súlyosan megsebesült. Ekkor a 6. századnál szolgált. 1916. április 24-től az 5. századnál, május 17-től az ezred ún. Finy zászlóaljánál (XIX. menetzászlóalj 1. és 2. százada, 12. honvéd gyalogezred két százada) szolgált. 1916 szeptemberében orosz hadifogságban volt Prochorovkán (tulai kormányzóság). A hadifogságból épségben hazakerülhetett, mert 1919 januárjában a Magyar Hivatásos Altisztek Országos Szervezete Veszprémi Osztályának alelnöke volt, ekkor már tiszthelyettesi rangban. 1919 októberében a Magyar Országos Véderő Egyesület veszprémi tanácstagja a továbbszolgálók közül.

Kitüntetése: 1. osztályú Ezüst Vitézségi Érem (1916. jan.).

Feltehetően a fia lehetett, Humplik László, aki az 1921/1922-es tanévben kimaradt a veszprémi piarista főgimnázium 1. osztályából.

(Irodalom: Kitüntetések. VH, 24. évf. 1916. 7. sz. (jan. 30.) 4.; Levél a fogságból. VH, 24. évf. 1916. 44. sz. (okt. 29.) 5.,; VH, 27. évf. 1919. 6. sz. (jan. 26.) 3.; Megalakult a MOVE Veszprémben. VH, 27. évf. 1919. 56. sz. (okt. 12.) 2.; HERCZEGH 1936, 62., 204-205.; Kegyes-tanítórendiek értesítője 1921- 1922 [1922] 11.)

34. Levél

Halványsárga színű levélpapiros, 22.2x17.9 cm, négyrét hajtott. Grafitceruzával írva. Borítékja hiányzik.

Jézus szent nevében 1915 X. 24.

nagyságos főtisztelendő úr

bocsánatot kérek, soraim mai fötisztelendő úrtól, a kegyes rend muzeum nak, egy csekély orosz emléket ima könyvet óhajtók átt adni mivel nagyságos főtisztelendő úr szereti a gyűjteményeket, nagy orosz ország bol búgon túli Novoszjelki71 faluból való.72

teg nap éjjel érkeztem a harcztérol mint beteg hűlés a betegségem és itt vagyok a szeminárium korházba,73 méltoztasék nagyságos fötisztelendő úr üdvözletem átt adni Tölcséry74 fötisztelendő urnák, hálás tiszteletei.

Humplik törzsőrmester

Múzeumi körbélyegző.

Múzeumtörténeti adattár 48.853/1977

JÁDY JÓZSEF

(Veszprém, 1880. október 16. - Veszprém, 1951. február 17.)

Veszprémi szabómester. Balatonfőkajáron, 1905. július 16-án kötött házasságot Uj Mészáros Justinával (Lajoskomárom-Újhodos-puszta, 1886. február 9. -1961). Öt gyermekük született.

Az I. világháborúban a 31. honvéd gyalogezred közlegénye. Katonai szolgálatának leírása az alább olvasható 1941-es igazolványában részletesen megtalálható. Szabómühelye az 1920-as években, Veszprémben, a Cserhát utca 28. számú (azóta lebontott) házban működött. Fia, ifj. Jády József (született: Veszprém, 1907. február 5.) szabómester édesapja mellett tanulta ki a mesterséget. Világháborús sebesülése miatt idővel (1934 után) felhagyott az iparűzéssel és felesége Cserhát városrészbeli (Cserhát utca 28., majd 30.) vegyesboltjában segített. Kitüntetései: 2. osztályú Ezüst Vitézségi Érem (1917), Károly Csapatkereszt, Magyar Háborús Emlékérem kardokkal és rohamsisakkal (1930). Sírja Veszprémben, az Alsóvárosi temetőben található.

71 A 3 l es honvédek a Búgon való átkelés után, 1915. aug. 19-én érték el Novosielki (napjainkban Nowosiólki, Lengyelország) községet. (HERCZEGH 1936, 179.)

72 Veszprémvármegyei Múzeum szerzeményi naplója 1903-1923. 288. old. 4599.m/1915. okt. 28. Humplik János törzsőrmester aj. orosz imakönyv. (LDM, adattár)

73 A veszprémi várban lévő püspöki papneveldében berendezett hadikórház.

74 Tölcséry Ferenc (Kunszentmiklós, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vm„ 1859. aug. 21. - Veszprém, 1919. febr. 2.) piarista szerzetes, tanár. 1875-ben lépett be a rendbe, 1882-ben szentelték pappá. Vácon (1881-1882), Budapesten (1883-1884), Veszprémben (1885-1912) tanított a rend gimnáziumaiban. 1913-tól haláláig Veszprémben betegeskedett (megvakult, vesebajos). A Veszprémi Közlöny szerkesztője (1887-1890), a veszprémi Katholikus Legényegyesület vezetője, a veszprémi egyházmegye Legényegyesületeinek főfelügyelője (1898-tól), a Katholikus Legényegyesületek Országos Szövetsége alelnöke, a veszprémi egyházmegye szentszéki ülnöke (1902-től). Jelentős irodalmi és közéleti tevékenységet végzett. (Kegyestanítórendiek értesítője 1919-1920:2.; LÉH-KOLTAI 1998,394.; LECHNER 2003,137.)

33