Szántó Attila János (szerk.): Élet a mínusz harmadikon… Kiállításvezető, (Veszprém, 2017)

egyik társa a főbírót is agyonlőtte. Ezután több ízben (1880, 1882) bocsátottak ki kézre kerítése érdekében országos körözvényt. 1884. május 4-én fogták el Tapolca kornyékén. Erre vonatkozóan több verzió ismeretes, de a legvalószínűbbnek az tűnik, hogy árulás áldozata lett. Egyik betyártársa bejárt élelemért a szentkúti erdőkerülőhöz, és akkor árulta el a pandúroknak Savanyó rejtekhelyét. A Savanyó számára vitt ételbe altatót is kevertek, s csak így tudták megközelíteni és elfogni a kábult betyárvezért.

1899-ben (15 év után) jó magaviseleté miatt kiszabadult a börtönből, bár első útja az erdőbe vezetett, már nem folytatta a „betyármesterséget". Tótvázsonyba költözött a testvéréhez, sokat betegeskedett, a lába iiszkösödni kezdett. 1907. április 9-én önkezével vetett véget az életének (66 éves volt). Sírját faragott fejfa díszíti.

sxám

VII. b.

VIagyar ktnilyí In-ltVgvtniHÍsW'r

ItörrciMlclH.

Vesz

ii-éiiimeiíve területén uarázdálIsiidé Sav

mvú Józsi rabló (éjére, és padi#

;iia élve

dléealils IOOO forintnyi, holtan

leendő ké

zrekeiifésére pe<liir50O forintnyi

jntalomdi

jat tűzök ki.

Mini

a lörvi'iívlialósiiíxot a liatóségii

térülőién

leendő közzététel védett ezenllel élles

tein.

Iliid;

pesten 1 SS:{. i’-vi december lió

2S-.ÍII.

TISZA s. k.

tóm Sokánál

bdtwó/r