Szántó Attila János (szerk.): Élet a mínusz harmadikon… Kiállításvezető, (Veszprém, 2017)

Milfajt Ferkó verse, amelyet kivégzése előtt írt:

Kegyetlenségemnek meg van adva bére,

Ellenem sok ember bosszúállást kére,

Kiknek nem nézhettem summás kincseikre,

Elrablám vagyonát törvény ellenére.

Útonálló voltam, az Ég nem nézhette,

Hogy kezem tovább már a prédát tehesse.

Meg is vallom: sok volt kezemnek nagy tette,

Isten igaz jussal fizet már érette.

Kopácsy József vármegyénknek tagja,

Akinek leginkább én vagyok a rabja,

Egy, vagy fél óráig tartandó kegyelmet.

Pap Andor pajtásom, megengedj vétkemnek, Tapasztaltad vélem hozzád hívségemet.

Vége vagyon immár kényes életünknek,

Fennmarad a híre történeteinknek.

Múljon el hát életünknek minden világ hívsége,

Tudom, nem lesz többé semmire szüksége,

Látom, már nincs hozzám senkinek hívsége,

Húzzatok föl, rabok, hollók élelmére!

Részletek Milfajt Perkó vallomásából:

„Voltál-e már fogva, mi bűnökért, és hogyan bűnhődtél? Először a kolerát követő télen voltam itt fogságban Buts Józsi akkori híres rablótól vett lovak miatt és akkor félesztendei fogsággal és háromszor negyven bottal büntettek meg. Kiszabadulván innen keresztúri szolgálatom alatt a csana- ki kovács kirablása gyanújából ismét fogságba kerültem, itt két esztendőre és félesztendőnként 25 botra voltam ítélve. De mint már megvallottam, onnan megszöktem.

1856.-ik esztendei december 22.-én Veszprémben tartatott talponálló törvényszéken én Milfajt Ferenc rabszemély ezen fenti és szóról-szóra előttem felolvasott szabad vallomásomat helyben hagyom és hitelesítem..."