Rainer Pál: „A szolgálat nehéz, az idő legtöbbnyire rossz”. „Barakkunk piszkos, sötét és nagyon sok benne a poloska”. Egy cs. és kir. 52. gyalogezredbeli ismeretlen tartalékos tiszt I. világháborús és hadifogoly naplója, 1916-1920 (Veszprém, 2016)

A Napló

Mivel szakaszom gyenge volt, all. századtól 11 embert kaptam. Katzen- berger szakaszvezetővel, kiket a honvédek és az én szakaszom közé helyeztem el.

Ezredünket a honvédektől egy dűlőút választotta el, mely kb. merőlegesen volt állásunkra. Az úttól jobbra az első vagy második harántgátban egy gépfegyver volt elhelyezve.

Tudtam, hogy az út védelme fontos, de arra csak 2 embert helyeztem el, bízva a honvéd gépfegyverben. A gépfegyveres szakaszvezető azt mondta, hogy az utat és szakaszom előterepét tűz alatt tarthatja. Századunk jobb és bal szárnya között egy az állásunkra merőleges völgy húzódott: előttem 30 lépésnyire kukoricás feküdt, drótakadályunk még meg sem volt kezdve.

Álláspontomat szakaszom közepén választottam, honnét jobbra nem igen nyílt kilátás, balra azonban jól láthattam a völgyet és a következő dombot.

Alig világosodott ki, már jöttek előre az orosz járőrök és az előttünk balra levő magaslatról állandóan figyeltek bennünket.

Rövid idő múlva már nagyobb osztagok jöttek s a kukoricás előtti hosszanti völgyben gyülekeztek nagy lármával. Figyelemmel vártuk a támadást.

Később az ellenséges tüzérség erősen kezdett működni, állandóan lőtte állásainkat és a közeli házakat.

Századunk balszárnyán többször próbálkozott feljönni a gyalogság, de a jobb szárny oldalozó tüze visszakergette őket. Előttem azonban és tőlem jobbra nem vettem észre semmiféle támadási kísérletet nem vettem észre, h s ilyenről jelentést sem kaptam.

Az emberek nyugodtan viselkedtek mindaddig, míg a saját tüzérségünk belénk nem lőtt. Midőn pedig egyik gépfegyverünk elhagyta helyét, a pánik növekedett s néhány ember az árokból kiugorva visszaszaladt. Én erre feléjük fordultam s pisztolyommal akartam őket visszatérésre bírni, mi persze nem sikerült. Ugyanekkor uj támadás indult a balszárnyunk ellen.

Midőn visszafordultam, a tőlem jobbra levő emberek nagy része már le volt fegyverezve s jobbról nehány orosz katona szuronyt szegezve rohant felém

...............

Orosz hadifogságban (1916. augusztus 10. - 1920. augusztus 3.)

Erős ágyú- és puskatűz között elvittek egy szakadékba, hol gyűjtöttek bennünket. Ekkor már ott voltak többen a 22-es honvéd tisztek közül, Futó Ignác főhadnagy is. Nemsokára hoztak a mi ezredünkből is nehány tisztet: Prusatz századost, Zoltán főh. Fíubrich hadn., Dux zászlóst és Réthy hadprj.-t

Ekkor a hadosztályparancsnoksághoz, onnét pedig Zubrzecre gyalogoltunk. Itt egy templomudvarban töltöttük az éjszakát.

11.-én megmotoztak és folytattuk utunkat. Az út fárasztó, a hőség nagy. Buczaczon aludtunk.

21