Perémi Ágota (szerk.): Hadak útján. Népvándorlás Kor Fiatal Kutatóinak XXIII. konferenciakötete (Veszprém, 2016)
Müller Róbert: A Fenékpuszta, Pusztaszentegyházi-dűlői temető és a korai Keszthely-kultúra
Müller Róbert A FENÉKPUSZTA, PUSZTASZENTEGYHÁZI-DŰLŐI TEMETŐ ÉS A KORAI KESZTHELY-KULTÚRA A Lipp Vilmos által 1879 és 1886 között Keszthelyen és környékén feltárt több mint 5000 temetkezés1 anyagának jelölésére a német kutatás alkotta meg a Keszthely-kultúra fogalmát.2 Alföldi András derítette ki, hogy ennek jelentős, a griffes-indás övgarnitúrákkal jellemezhető részének a késő avarok a hordozói, míg a kosaras függőkkel, stílustűkkel, korongfibulákkal, kígyófejes karperecekkel ellátott női sírokba a továbbélő késő császárkori népesség temetkezett, és ezek a leletek csak egy hozzávetőleg 30 km átmérőjű körben, Keszthely környékén találhatók meg.3 Ez a népesség alkotja a voltaképpeni Keszthely-kultúrát. A kutatók egy része a későbbiekben is azt képviselte, hogy kizárólag a tovább élő, helyi lakosság alkotta e műveltség alapját,4 Legutóbb V. Bierbrauer igyekezett ezt újabb érvekkel alátámasztani.5 Holott Kovrig I. már 1958-ban felvetette, hogy a helyi előzmények hiányában e kultúra létrehozói az avar honfoglalást, 568-at követően vándoroltak be ide.6 Azóta számos elképzelés látott napvilágot, amelyek amellett, hogy a fenékpusztai 4. századi erőd bizonyított népvándorlás kori használata alapján számolnak a helyi lakosság továbbélésével, különböző helyekről különböző etnikumok idekerülését, illetve bevándorlását feltételezte. Ebben szerepet játszott, hogy az 1950-es években az erődben előkerültek a vezetőréteg sírjai, az ókeresztény bazilikában kirabolva,7 a horreum keleti oldalán rabolatlanul.8 A déli erődfal előtt, a kaputól Ny-ra pedig a köznép nagy kiterjedésű temetőjének egy része került feltárásra.9 Az a leletanyag, ' Kiss—Mayer 2014,327. 2 Kiss G. 2011, 494 szerint Ludwig Lindenschmit használta elsőként 1889-ben a Keszthely-kultúra kifejezést. 3 Alföldi 1926,2-30 és 45-60. 4 Kiss A. 1968;Túth 1991,18-28; 1994,242-256. 5 Bierbrauer 2004. 6 Kovrig 1958,66-72; Kovrig 1960,136-160. 7 Sági 1961. 8 Barköczi 1968. 9 Müller 2010. ami a horreum melletti sírokban aranyból és ezüstből készült, az itt ezüstből és bronzból. A kosaras függők, a felső ruházat vagy fátyol összetűzésére szolgáló tűk és a korongfibulák kétségtelenül antik előzményekre vezethetők vissza, de ezekben a temetőkben nemcsak ezek a leletek találhatók meg, hanem germán fibulák és az avarok által is viselt sokrészes övgarnitúrák is. A horreumi temető keltezése is vitatott. Ásatója először bizánci megszállók hagyatékaként 546 és 582 közötti használatot feltételezett,10 majd még korábbra, a 6. század első felére keltezte azt." A kutatás általában elfogadja, hogy 568 és 630, vagyis a 6. század utolsó és a 7. század első harmadára datálható a horreumi temető,12 de legutóbb is felmerült, hogy a legkorábbi temetkezések 568 előttiek.13 Az értékes ékszerek azonban nagyon kopottak, esetenként javítottak, hiányosak, ami arra utal, hogy akár több évtizeddel a készítésük után kerülhettek a földbe, így keltezésre csak korlátozottan használhatók.14 A köznép (populos) temetőjét a déli erődfal előtt, a kaputól Ny-ra 1963-ban találta meg Sági.15 Azóta a nagy kiterjedésű temetőből mintegy 230 sírt tártak fel,16 de ez feltehetően csak töredéke a teljes sírszámnak, hisz a temető mintegy 160 m hosszú, K-i végén 20, a Ny-in 40 m széles, tehát hozzávetőleg csaknem 5000 m2 kiterjedésű. A nem összefüggő felületen feltárt sírok nem alkalmasak temetőelemzésre, de az megállapítható 10 Barköczi 1968,310. 11 Barköczi-Salamon 1984,172,180. 12 Pl. Bóna 1971,294-297; Kiss G. 1992,245-252; Bálint 1993,225-228; Garam 2001, 196; Daim 2000, 469-474; 2002, 120; Pohl 2002, 92; Müller 1989,64-71; 2000,247-249. 13 Vida 2011,413-414. 14 Uo. 144 az 5., 8., 9. és 30. sírról feltételezte, hogy valamivel 568 előtt, a 6. század közepe táján vagy utána keletkezett. Ezek közül pásztor 2011,438-439 és 441 azt állította, hogy az 5. és a 30. sír gyöngysorát, amelyek a temetkezéseket terminus post quem keltezik a 6. század utolsó harmadában, illetve utolsó negyedében vagy a 7. század elején, tehát már a korai avar korban állították össze. 15 Müller 1999. 16 Müller 2010,156. 66
