Perémi Ágota (szerk.): Hadak útján. Népvándorlás Kor Fiatal Kutatóinak XXIII. konferenciakötete (Veszprém, 2016)
Müller Róbert: A Fenékpuszta, Pusztaszentegyházi-dűlői temető és a korai Keszthely-kultúra
volt, hogy eltekintve a 4-5. századi, késő római síroktól a Keszthely-kultúrához köthető legkorábbi temetkezésekkel közvetlenül a D-i erődkapu Ny-i oldalán, a D4- D5 tornyok közötti területen számolhatunk, ahol megtalálhatók a kosaras függők és a stílustűk korai formái, hiányoznak a kora avar kori övgarnitúrák és viszonylag magas a melléklet nélküli sírok száma. Itt feltehetően folyamatos volt a temetkezés Pannónia provincia feladását követően is, és a korai Keszthely-kultúra legkorábbi temetkezései minden bizonnyal még 568 előtt keletkeztek. Itt azonban az alig két, legfeljebb három nemzedéken át használt temető sírjainak csak kisebb része található, a DNy-i saroktorony és a D3 torony között, ahol a legszélesebb a temető, és ahol a kora avar korra biztosan keltezhető sírleletek találhatók, olyan magas a temetkezések becsült száma, hogy a 6. század utolsó harmadában-negyedében mindenképp etnikai bővüléssel, bevándorlókkal kell számolnunk.17 Ezen túlmenően, az erődfaltól távolabb, a Lipp V. és Csák Á. által feltárt temetőrészletek területén is előkerültek különálló, kora avar kori sírcsoportok, amelyek rítusa részben eltért az előbb említett temetőétől,18 és ez megerősíti, hogy 568 után több csoport beköltözésével kell számolnunk.19 1998 és 2000 között az erődtől D-re, mintegy 800 m távolságra, a Pusztaszentegyházi-dűlőben sikerült feltárnunk egy korai Keszthely-kultúrás temető jelentős részét, amelynek eddig szinte csak a germán vonatkozású leletanyaga lett bemutatva,20 ezért felmerült, hogy ez a temető talán nem is sorolható a korai Keszthely-kultúra lelőhelyei közé.21 A temető késő antik gyökerekre visszavezethető leletei - mindenekelőtt a kosaras függők és stílustűk - azonban egyértelművé teszik, hogy ez a 6. század utolsó és a 7. század első harmadára keltezhető temető a korai Keszthely-kultúra fontos lelőhelye (1. ábra 1-7). A következőkben a temető feldolgozásának22 legfontosabb eredményeit mutatom be, és kísérletet teszek arra, hogy ebből következtetéseket vonjak le a többi fenékpusztai temetőre vonatkozóan. 17 Müller 2010,242-245. 18 Pl. az ásatók feljegyzései alapján kizárható, hogy ezek a sírok részleges kőpakolásúak lettek volna, ami annyira jellemző közvetlenül az erődfal előtti területen. 19 Müller 2002a, 29-32. 20 Müller 1999/2000,341 -357; 2002b, 29-32. Egy antik galambfibulát Straub Péter tett közzé (Straub 2002). 21 Heinrich-TamAska 2008,438. 22 Müller 2014. A Ny-K irányban kb. 46 m hosszú és 28 m széles, ovális temető teljes területét feltártuk. A lelőhely nevéből is tudható, hogy ezen a középkorban templom, körülette pedig temető és falu állt.23 A területen 1883-ban Lipp Vilmos, 1913-ban Csák Árpád, 1948-ban pedig Radnóti Aladár végzett feltárást. Utóbbi legalább 3 kora avar kori sírt is feltárt.24 1998 és 2000 között 109 sírt találtunk, így az összes korai Keszthely-kultúrás temetkezések száma 112. A középkori sírok és településobjektumok, az ásatások és a kincskeresők gödrei mintegy 24-28 sírt semmisíthettek meg (2. ábra), tehát az eredetileg 136-140 síros temető 80%-t ismerjük, így az alkalmas elemzésre. A 112 sírból a többes temetkezések miatt 120 vázat ismerünk, ezek megoszlása: férfi 49, nő 33, gyermek 34, nem meghatározható felnőtt 4 (3. ábra). A férfiak száma - több mint 42% - tehát feltűnően magas. A domb legmagasabb pontján - nem véletlenül a későbbi templom szentélyében - jelölték ki a közösség első vezetője sírjának helyét. Ettől ÉNy-ra, É-ra és K-re, az enyhe lejtésű domb oldalában található a többi sír, jól felismerhető soros elrendezésben. A vezető - a temetkezés rítusa és a korabeli rablás ellenére megmaradt gazdag mellékletek tanúsága szerint - egy germán férfi volt.25 Aranycsatjának felirata alapján részt vett 602-ben az avarok antok elleni hadjáratában, és valamikor 605-610 táján halhatott meg. Körülötte 2,5-3 m távolságra kezdődnek a kíséret tagjainak sírjai. A nagy kamrasírt kiemelkedő halom fedhette, ezzel magyarázható, hogy csak ezt a sírt rabolták ki 630 körül. A temetőt az előkerült leletek alapján - figyelembe véve, hogy a nagyon kopott vagy hiányos tárgyak esetében akár több évtized is eltelhetett a készítés és a földbe kerülés között - a 6. század utolsó harmada-ne- gyede és a 7. század első harmada közötti 50-60 évben használhatták. A temetőt annak középső részén nyithatták meg. Az 5. és a 6. század közepe között a tovább élő antik népesség sírjai szinte melléklet nélküliek voltak.26 A viseleti tárgyak, ékszerek újbóli eltemetésének szokása nem egyik pillanatról a másikra következett be. A temető középső részén figyelhető meg leginkább a felnőttek körében a mellékletnélküliség (4. ábra), és ezek lehettek a legkorábbi temetkezések. Főleg itt találkozhatunk olyan vázakkal, amelyek mindkét karját a medencére hajlították. A későbbi temetkezésekre 23 Fenék falu első okleveles említése 1347-ből ismert (Vándor 2006,35). 24 Ásatási napló (Müller 2014). 25 Müller 1999/2000. 26 Riemer 2000,234; Bierbrauer 2004,78. 67
