Perémi Ágota (szerk.): Hadak útján. Népvándorlás Kor Fiatal Kutatóinak XXIII. konferenciakötete (Veszprém, 2016)
Szalontai Csaba: Inteperszonális kapcsolatok a bizánciak és az avarok között
A harci események résztvevői között gyakran említenek követeket, hírvivőket, tolmácsokat is. Igen gyakori a katonákból fogollyá lett személyek említése, miként az is, ha civil lakosokat ejtettek fogságba, vagy hurcoltak el. A nem katona szereplők között nagyon gyakran tesznek említést a városlakó civilekről, akik a katonákkal együtt kivették részüket a szűkebb hazájuk védelmében. Miként gyakran jelennek meg a forrásokban a városok körül élő földművesek is. Kevés konkrét utalás van a civil lakosság fosztogatásáról, de ez a felvonulási területeken alighanem teljesen általános lehetett, ami önmagában rengeteg avar-bizánci kapcsolat létrejöttét feltételezi. A civilek között gyakran akadnak folyó mentén élő, kisebb-nagyobb hajókkal rendelkező halászok, csónakosok, hajósok is, akik a kagán parancsára az avar sereget az adott folyón átszállították (például Sirmium 578-as ostromakor bizánci hajósok szállítják az avarokat, vagy ugyanekkor bizánci hajóépítők készítenek hajót Bajánnak). Ehhez hasonló feladatot látnak el néha„tengerésznek" nevezett hajós személyek. A forrásokban megnevezett civilek között még meg kell említenünk azokat a személyeket, akik az avar seregek felvezetését vállalták el. Hogy a háborús események milyen létszámot érintettek a felek részéről, természetesen lehetetlen pontosan megállapítani. Nemcsak nem hitelesek a forrásokban megadott létszámok (seregre, foglyokra stb.), de nem ismerjük az érintett települések, városok, falvak lakóinak létszámát sem. Sem az áldozatok, sem az elhurcolt foglyok létszáma nem rekonstruálható. Egy dolog azonban bizonyos lehet. Mind az avar, mind a bizánci sereg részéről az egyes harci cselekményekben biztosan ezrek, esetleg tízezrek vehettek részt, és némely esetben azt is feltehetjük (például Sirmium vagy Thesszaloniké ostrománál), hogy a létszám megközelíthette a százezret is. Ugyancsak magasra kell tennünk az elhurcolt foglyok, az áttelepített civil lakosság számát is, ami néhány évtized alatt szintén elérhette a százezres nagyságot is akár. Ezek a harci cselekmények tehát hihetetlen meny- nyiségű közvetlen, ember-ember közötti kapcsolatot feltételeznek, melyek természetesen nemcsak csaták alatt, hanem azt követően is megvalósulhattak (lásd avarok közé telepített hadifoglyok vagy elhurcolt polgári lakosság). Ilyen értelemben mindegyik közvetlen kontaktus potenciális kórokozóátadási momentumként értelmezhető. Ilyen mértékű, ilyen nagyszámú kapcsolat mellett nem szükséges részletesen igazolnunk azt a feltevésünket, hogy ezek bármelyikében el lehet és el is tudjuk képzelni a fertőzés aktusát. A fenti, rendkívüli mennyiségű interperszonális kapcsolat mellett természetszerűleg eltörpül a békés események során rögzített kapcsolatok mennyisége, de ettől még ezek jelentőségét sem szabad elhanyagolnunk. A békeidőben létrejövő avar-bizánci kapcsolatok leggyakoribb formája a követjárás, ami egyébként a háborúk alatt is gyakori tevékenység volt. Hogy békés vagy háborús időszakban történtek ezek, nem lehet mindig pontosan meghatározni. Sokszor a forrásokban közölt adatokból azt is nehéz eldönteni, hogy az adott üzenettel, követeléssel Bizáncba érkező avar követ valójában még a békeidőben érkezik, vagy már a konfliktus kirobbantása a cél. Irányukat és a diplomáciai kapcsolat kezdeményezőjét tekintve kétoldalúak voltak. Elsőként nézzük át, mit tudunk az avarok által indított követségekről. A forrásokban összesen 35 követjárásról van emlék, melyből 14 háborúban történt. Nem ritka, hogy a forrás megőrizte az avar követ nevét is, így név szerint ismerjük az alábbi személyeket: Tergazis, Kandich, Targitios, Apsich, Koch vezér és Solachos.5 Gyakran olvashatunk utalást arra, hogy gazdag ajándékkal látták el őket, ugyanakkor a korai középkor, a középkor és az újkor diplomáciai egyéb követjárásait ismerve azt valószínűsíthetjük, hogy ez - talán a hadüzenettel érkezők esetét leszámítva - valószínűleg mindig így lehetett. Az szintén valószínű, hogy az ajándékozás kölcsönös is lehetett, azaz maguk a követek sem érkeztek üres kézzel. Érdekes, miközben tudjuk, hogy a bizánci császár rendszeres évpénzt fizetett, a forrásokban mindössze 5 olyan esetet találtunk, amely arról szól, hogy a követjárás egyik célja a békét megváltó pénz elszállítása volt. Általában minden részlet nélkül történik a követjárás eseményének rögzítése, de azért az a valószínű, hogy a keleti protokoll magát az eseményt is kötötté tette, ahol nemcsak a részt vevő személyek helye, viselkedése, de a ceremónia minden egyes eleme is előre rögzített volt. Hogy milyennek kell ezt elképzelnünk, talán Menander Protector leírásából tudhatjuk meg leginkább: 5 A nevek írásmódjánál nyilvánvalóan a görög nyelvű lejegyző által értelmezett neveket látjuk. 49
