Perémi Ágota (szerk.): Hadak útján. Népvándorlás Kor Fiatal Kutatóinak XXIII. konferenciakötete (Veszprém, 2016)
Szalontai Csaba: Inteperszonális kapcsolatok a bizánciak és az avarok között
„Amint a császár vidáman magas trónjára lépett s ott tagjai bíboröltönybe burkolva felségesen helyet foglaltak, az isteni udvar első udvarmestere az ajtó előtt jelentette, hogy az avarok követei utasítást kaptak a belépésre, miután kérték kegyes urunk szentséges lábai elé bocsáttatásukat. A császár jóságos szóval és jóindulattal adott parancsot beengedésükre. A barbár férfiak megcsodálják az első bejáratot és az óriási előcsarnokot s látják ott állapi a megtermett legényeket. Aranyos pajzsaik tűnnek szemükbe, magasba nyúló csillogó vasú dárdákra, aranyos sisakcsúcsokra és rőt sisakforgókra esik pillantásuk, megborzonganak a lándzsák és a fenyegető bárdok meredezésének a láttán. A páratlan pompa egyéb csodái is elébük tárulnak: azt hiszik, hogy a római palota a földre szállott ég. Örvendenek, hogy őket is nézik, jókedvűek, midőn belépésük látványára figyelnek. Olyanok mint a hyrkaniai tigrisek, mikor az új Róma népének cirkuszi látványosságul szolgálnak. Midőn ez állatokat mesterük bevezeti, nem hallatják szokásos vad üvöltésüket. A légszélről belépve a népek ezreivel teli cirkuszt bámulják s nagy félelmükben mintegy szélidébb viselkedést tanulnak. Dühük elül, mintha örülnének, hogy kemény fogságba kerültek s a porond közepére vonultak. Büszkélkedve szívesen veszik, hogy ők szolgálnak látványosságul. Szemlélik a nézőteret s a helyeslő tömeget. Az uralkodó trónja előtt földre borulva tisztelegnek. Midőn aztán a függönyöket elvonják, a belső kapu is feltárul s az aranymenyezetű terem fénye felragyog, az avar Tergazis felnéz a császár csillogó aranydiadémmal koronázott fejére, háromszor hajt térdet s aztán leborulva hódol: teste a földhöz tapad. Példáját követik a többi avarok hasonló megrendüléssel lelkűkben; arcra borulnak, homlokukkal a leterített szőnyegeket érintik, hosszúra növesztett hajuk beborítja a tágas csarnokot, elernyedt tagjaik takarják a fenséges udvart. Amidőn kegyes császárunk parancsot adott a követeknek, hogy emelkedjenek fel, felszólítására és parancsára a szolgálattevők felállították a földön elterült férfiakat Gyakori még a forrásokban az is, hogy a követ és császár közötti dialógus egy-egy elemét kiemelve érzékelteti a krónikás a tárgyalás hangulatát és a tárgyaló felek egymáshoz való viszonyát, mely igen gyakran tanúskodik nagyon feszült légkörről. Miként a háborús eseményeknél, úgy a követjárásoknál is vannak olyan esetek, amelyek egyáltalán nem a megszokott rendben történtek, vagy ahol valami meglepő, ritka esemény is rögzítésre került. Olyan is 6 Szádeczky-Kardoss 1998,28-29. előfordult, hogy a császár és környezete - felbőszülve az avarok követelésein vagy tettein - bizony megszegte a diplomáciai protokollt, és a követeket - személyük sérthetetlenségétől eltekintve - 6 hónapig fogva tartották (8),7 vagy ugyanennyi időre Chalkitis szigetére száműzték (54). Viszont a források megőriztek olyan követjárást is (19), amelyben a császár avarok iránti - kényszerű vagy önkéntes - mérhetetlen jóindulata is tükröződik: 570-571-ben a császártól visszatérő avar követeket útközben kifosztják a helyi lakosok. Ezért a kagán újabb követeket küldött a császárhoz, azt követelve Tiberiostól, hogy szerezze vissza az elvett ajándékokat. Ő eleget téve a kérésnek/követelésnek felkutatta az elkövetőket, és a holmik egy részét vissza is szolgáltatta az avaroknak. Két olyan esetről tudunk (5., 29), amikor a követek feladatuk teljesítése után mást is végeztek a császár- városban, konkrétan bevásároltak. Egy másik forrás (8) is szól arról, hogy mit csináltak a követek miután teljesítették, illetve valójában nem teljesítették feladatukat. A kikosarazott és a császár által megfenyegetett („...értékelve azt, hogy tőlünk életben maradhattok...") követek tanácstalanságát nagyon jól adja vissza Menander Protector: „Nagy elbátortalanodás lett úrrá rajtuk s azt fontolgatták, hova lyukadhatnak ki jelen helyzetükből s mire jutnak dolgaik. Sem haszon kilátása nélkül Bizáncban maradni nem akartak, sem dolgavégezetlenül távozni onnan nem volt kedvükre való. Mégis aztán kellemetlenségeiknél kívánatosabbnak találták a hazatérést honfitársaikhoz." A követjárások rövid áttekintése után az eredeti kiindulási pontunk miatt célszerű azt is megvizsgálnunk, hogy milyen létszámú interperszonális kapcsolattal kell számolnunk ebben a kapcsolati formában. Sajnos az avar követségek létszáma nem ismert, erre vonatkozó adataink nincsenek. De más korokban leírt esetekből következtetve valószínűleg néhány tucatnyi létszámmal utazhattak a követek, hiszen nemcsak az ellátásukat, de a biztonságukat is biztosítani kellett. A követjárás közbeni interperszonális kapcsolatok azonban nem csak magára a látogatásra korlátozódhattak, hiszen valószínű, hogy már a határ átlépésekor bizánci egységek kísérhették a célállomásig az avar követeket. Ez valószínűleg mindig így lehetett, még akkor is, ha erre vonatkozó adatot mindössze egyet ismerünk (35). Aligha lett volna ugyanis célszerű szabadon mo7 A forrás hitelességét kétségbe vonja Szádeczky-Kardoss 1998,31. 50
