Perémi Ágota (szerk.): Hadak útján. Népvándorlás Kor Fiatal Kutatóinak XXIII. konferenciakötete (Veszprém, 2016)
Szalontai Csaba: Inteperszonális kapcsolatok a bizánciak és az avarok között
Szalontai Csaba INTERPERSZONÁLIS KAPCSOLATOK A BIZÁNCIAK ÉS AZ AVAROK KÖZÖTT Az utóbbi évtized régészeti kutatása számos új bizánci leletet, motívumot és készítési technikát azonosított az avar kor tárgyi hagyatékában, és így a bizánci eredetű vagy bizánci stílusban készült leletek szerves részévé váltak az avar művészetnek. A leletek egyre bővülő száma mellett azonban meglehetősen kevés olyan régészeti nyommal rendelkezünk, amely alapján a bizánciak és az avarok közötti interperszonális kapcsolatokat konkrétan is azonosítani tudjuk. A korszak írott forrásaiból jól ismert a két nép szoros kapcsolata, mely nemcsak katonai, hanem diplomáciai, kereskedelmi és személyes is lehetett. E kapcsolatok kézzelfogható régészeti bizonyítékai az avar leletek között előforduló bizánci tárgyak, valamint a kora avar kor aranygazdagsága. Ennek a kapcsolatrendszernek azonban nemcsak ilyen emlékei lehetnek, hanem olyan következményei is, mint például a betegségek és járványok terjedése a két nép között. A korábban általunk bemutatott avar kori Kárpát-medencei leprás esetek a kapcsolatrendszernek pontosan ezt az oldalát igazolják.' Amikor arra a kérdésre kerestük a választ, hogy honnan kerülhetett a lepra kórokozója az avarokhoz - éppen a betegség speciális jellegénél fogva -.joggal merült fel annak a lehetősége, hogy valószínűleg bizánci területekről került az avarok közé. A lepra ugyanis olyan betegség, melynek terjedése és kialakulása is tipikusan városi civilizációhoz köthető, olyan közeghez, amellyel az avarság már az európai megjelenések korai szakaszában is találkozott, akár a pontuszi bizánci gyarmatvárosokban, akár pedig a Bizánci Birodalom városaiban. Dolgozatunkban arra vállalkozunk, hogy a rendelkezésünkre álló írott források segítségével megpróbáljuk azt a kérdést körüljárni, hogyan juthatott el a kórokozó az avarsághoz. Ennek érdekében arra teszünk kísérletet, hogy az avarok és bizánciak közötti személyes kap- 1 1 Donoghue et al. 2006a; 2006b; 2006c; Szalontai 2012 a további irodalommal! csolatok körét felgyűjtsük, a kapcsolattartás formáit bemutassuk. A lepra avarságon belüli megjelenésének vizsgálatakor természetszerűleg 3 fontos alapkérdés merül fel: hol, mikor és milyen körülmények között történhetett meg a kórokozó átadása. Természetesen tisztában vagyunk azzal, hogy másfél ezredév távlatából lehetetlen a kórokozó átadásának konkrét pillanatát kinyomozni, erre senki nem is vállalkozhat, és mi sem teszünk erre kísérletet. A pontos válasz megadása ugyanis meggyőződésünk szerint teljességgel lehetetlen, hiszen nemcsak hatalmas embertömegek mozgását kellene közel fél évszázadon keresztül pontosan ismernünk ehhez, hanem bizony szembesülnünk kell azzal is, hogy a rendelkezésre álló források ehhez nem nyújtanak elegendő információt. Célunk ezért sokkal inkább az, hogy - a jól ismert történelmi események kétségtelenül fontos jelentőségétől eltekintve - a hétköznapoknak azon - egyébként mindkét népesség életében fontos - momentu- mait/mozzanatait vizsgáljuk meg, amelyeket eddig részleteiben nem ismertünk meg. A kérdés nemcsak a személyes kontaktusok szempontjából lehet fontos, hanem a források értékelése miatt is. A felidézett és rögzített kapcsolati módok, formák és események részletei ugyanis annál jobban gazdagítják egy-egy forrás információs tartalmát és megbízhatóságát, minél több egyedi elemet tartalmaznak. Elöljáróban szükségesnek tartjuk, hogy dolgozatunk szóhasználatának és gondolatmenetének alapjait tisztázzuk. A továbbiakban használt „avar" és „bizánci" fogalmak természetesen nem etnikus fogalmakként szerepelnek, hanem úgy, mint amelyek alkalmasak arra, hogy a szembenálló feleket a lehető legtömörebben lefedjék. Semmilyen etnikus jellegzetessége nincs tehát ezeknek a gyűjtőfogalmaknak, inkább territoriális jellegük van: azokat a népeket jelzik, akik az Avar Kaganátus vagy a Bizánci Birodalom lakói voltak, és a 45
