Perémi Ágota (szerk.): Hadak útján. Népvándorlás Kor Fiatal Kutatóinak XXIII. konferenciakötete (Veszprém, 2016)

Csiky Gergely–Hárshegyi Piroska: Kereskedelem vagy ajándék? Amforák az avar kori Kárpát-medencében

XI—XIII. típus.37 A bulgáriai későantik amforák között a Kuzmanov XX. típus,38 majd 1985-ös, jóval ismertebb művében az I A-16 átmeneti variánsba került.39 A szerbiai példányokat Bjelajac a XX. típusba sorolta.40 Ez a típus az Égei-tenger vidékéről és a Mediterráneumból is ismert, az athéni Agora ásatásán előkerült amforák közül Robinson ezt az M 272 típusba sorolta,41 Peacock és Williams művében a 43-as típus,42 Torrone lelőhelyen Papadopoulosnál az 1. típus43 nevet kapta, ugyanakkor a katalóniai amforák között a Keay LXV. típusba került.44

A kunbábonyi amfora anyaga finom szemcsés, csillá- mos soványítású, színe rózsaszínes szürke (Munsell 7.5 YR 6/2, pinkish grey). Az amfora vállán mélyen befésült kis amplitúdójú hullámvonalköteg található, ami az LR 2 amforák kései variánsának sajátja,45 és a 6. század második felétől terjedt el. Erre az időpontra utal a rövid és hengeres bütyök az edény alján és a hosszú csonka kúpos nyak is. Az edény formája hasonló a cariai Halikarnasszosz közeli Yassi Ada-i hajóroncsban talált amforákéhoz, amit a benne talált Heraclius-érem alapján 625/626 utáni időszakra datálnak.46

Az LR 2B típus avar kori telepről is ismert: töredékei megtalálhatók a kölked-feketekapui településen.47 Hasonló amforák nagy mennyiségben kerültek elő pontuszi és Duna menti lelőhelyekről is, amelyeket az avar településterület közeléből kiindulva, attól fokozatosan távolodva ismertetünk. A római Moesia Superior területén, vagyis a mai szerbiai Duna-szaka- szon nagyon gyakori ez az amforatípus, az e korszakra datálható leletek csaknem felét LR 2 típusú amforák alkotják Singidunumban (Belgrád) és Viminaciumban (Kostolac)48 egyaránt. Gyakoriak a Vaskapu késő római - kora bizánci erődjeiben is (Saldum, Bosman, Ravna, Taliata/Donji Milanovac, Hajducka Vodenica, Transdierna/Tekija, Diana/Karatas, Rtkovo, Milutinovac, Slatina folyó torkolata, Mihailovac, Aquae/Prahovo),49

37 Antonova 1971,88.

38 Kuzmanov 1973,19.

39 Kuzmanov 1985,10,62, Tabló I.

40 Bjelajac 1996,67-72.

41 Robinson 1959, PI.40, Pl. 29.

42 Peacock-Wiluams 1986,182-184.

43 Papadopoulos 1989,83.

44 Keay 1984, 352-357.

45 A variánsokról lásd Piéri 2005,86-89.

46 Bass - Van Doorninck 1982,157.

47 Hajnal 2005,441, 3. kép 5-6,442., a szövegben Riley LR 5/6 típusként szerepel.

48 PopoviC 1988,13-15.

49 Bjelajac 1996,69-72.

de a kunbábonyi amfora pontos párhuzama lustiniana Prima (Caricin Grad) lelőhelyén is előkerült.50 Az Al-Duna mentén fekvő késő antik erődök anyagának döntő hányadát alkotja ez a típus, amint az a bulgáriai Sadovec-Golemanovo Kale,51 latrus-Krivina,52 Nikopolis ad Istrum,53 Novae,54 Pernik55 és Dicin56 lelőhelyeken is megfigyelhető. A Duna deltavidékén a késő antik Scythia Minor provinciában (a mai Dobrudzsában) igen nagy számban kerültek elő LR 2 típusú amforák:57 azonos variánsba tartozók Sacidava,58 Tomis,59 Condurachi,60 Sucidava és Mangalia61 ásatásairól ismertek. Az LR 2 típusba sorolható amforák gyakran megtalálhatóak a Fekete-tenger nyugati medencéjében, így Bulgária partvidékén (Bizone, Kaliakra és Várna),62 Mol- dovában,63 a Krímben és a Tamany-félszigeten.64 A Fekete-tenger keleti részén,65 és a törökországi partvonal nyugati részén is egészen Sinopig megjelennek.66 Az eddigiek jellegzetes Pontus-vidéki és dunai elterjedést sejtetnének, ugyanakkor a típus jól ismert Konstantinápolyból,67 az Égei-tenger régiójában a szárazföldről és a szigetvilágból egyaránt (athéni Agora,68 Yassi Ada-i 2. hajóroncs,69 Khiosz,70 Szamosz,71 Thaszosz72 és Torone73), de megtalálható volt a Mediterráneum

50 BikiC-Ivani$eviC 2012, fig. 3.7,42-44.

51 Mackensen 1992,239-242.

52 Böttger 1974,131-136.

53 Falkner 1999, 252, fig. 8.4 (94 típs=LR2)

54 Kuzmanov 1985,11, Tabl.1.

55 ÍANGOVAetal. 1981, fig. 61.

56 Swan 2004,371-382.

57 A típus dobrudzsai elterjedéséről lásd: Topoleanu 2000, 133-135. Opait 1996; 2004a, 10-12; 2004b, 295-296; Opri$ 2003,59-64. Széles körű elterjedésük Britanniától a Fekete-tengerig (Piéri 2005,89, fig. 47; a spanyolországi Galíciában (Fernández 2012, fig. 2.)

58 Scorpan 1977,275, Fig. 10:4.

59 Uo. 275, Fig. 10:8.

60 Condurachi 1954,459, fig. 383.

61 Scorpan 1976,160,23. lábjegyzet.

62 Kuzmanov 1985,11.

63 RíKMANetal. 1971,101-102, ris. 20.

64 Antonova 1971,88; Jakobson 1970a, 30,32, ris 2,1 -3,6,7; 1979,14,10, Ris 2,7., Ris 3,2-3; Sazanov 1989,46.

65 Pitiunt: RamiSvili 1965,114, ris 6;Gamba5idze 1963, tabl. 1,3.; BerdzeniSvili- Puturidze 1975, ris. 58, tabl. 62,4.

66 Csiky 2012,5.

67 Sara$hane: Hayes 1992,62-71, fig. 22.8,10-11.

68 Robinson 1959,109, pl. 29.

69 Bass - Van Doorninck 1982,157.

70 Ballance et al. 1989,106f, Nr. 236-239, Pl. 24-25.

71 Hautumn 1981, Abb. 24-25.

72 Abadie-Reynal-Sodini 1992, 56-57.

73 Papadopoulos 1989, 83-102. Égei-tengeri elterjedéséről: Karagiorgou 2001,139-145.

29