Perémi Ágota (szerk.): Hadak útján. Népvándorlás Kor Fiatal Kutatóinak XXIII. konferenciakötete (Veszprém, 2016)
Csiky Gergely–Hárshegyi Piroska: Kereskedelem vagy ajándék? Amforák az avar kori Kárpát-medencében
egyéb térségében is.74 A jól kutatott Karthágóban éppen a 6. század második felében növekszik a típus jelenléte a kvantifikált amforaanyagban, míg a 7. század közepére láthatóan eltűnik a használatból.75 Ezeket az amforákat Constantin Scorpan eredetileg isztro-pontuszi vagyis Duna-vidéki - fekete-tengeri (dobrudzsai) eredetűeknek tartotta,76 ugyanakkor már Vida Tivadar felhívta a figyelmet e típus lehetséges égei-tengeri vagy mediterrán eredetére.77 A legújabb kutatások az LR 2 típusú amfora égetőkemencéit tárták fel Khiosz-szigetén78 és Knidosznál,79 amik alapján e típust e műhelyekben készítették, de egyes - elsősorban petrográfiai - adatok alapján az anatóliai Bodrum (Halikarnasszosz)80 és amforaégető kemencék alapján az argoszi Kounoupi térségében81 is készültek ilyen amforák. Sajnos petrográfiai kutatások híján a kunbábonyi amforáról egyelőre csak annyi mondható, hogy a fent felsorolt műhelyek egyikében készülhetett, annyi viszont bizonyos, hogy égeikumi eredetű. A kunbábonyi példány az avar amforák közül a legnagyobb űrtartalmú, 53 literes, H.Tóth Elvira mérése alapján,82 ami az LR 2 amforák jellemző űrtartalma (40 és 57 I között).83 Ezek az edények elsősorban olívaolaj szállítására szolgáltak, amit Hautumn egyes a típusba tartozó töredékek belső oldalának zsíros tapintása,84 Andrei Opait az egyes amforákon található festett jelzések (titulipicti) olívaolajra vonatkozó feliratai alapján,85 míg Olga Karagiorgou az előbbi körülményeket figyelembe véve az edényforma, elsősorban a peremkialakítás és a nagy űrmérték alapján feltételez.86 Egyes esetekben azonban a bor szállítása sem kizárható.87 Sajnos a kunbábonyi amfora esetében felirat és üledékelemzés 74 Nyugat-Mediterrán elterjedéséről: Keay 1984, 352-357; LR 2 amforák elterjedéséről: Scorpan 1976, 1977; Riley 1979, 218, Abb. 44.; Peacock 1984, 19, Abb. 4.; Böttger 1982, 39, 91 Karte 1.; Keay 1984, 661; Peacock-Williams 1986,182f, Fig. 102; Mackensen 1987,249. Elterjedésének jó szemléltetése: Piéri 2005,89. fig. 47. 75 Riley 1981; Peacock 1984. 76 Scorpan 1976,161-162, Pl. XXXII; 1977,275-276, Fig. 11. 77 Vida 1999,93. 78 Tsaravopoulos 1986, figs. 36-37; Arthur 1989,82, 2. lábjegyzet; 1998, 168. 79 Tuna et al. 1987,49. 80 Williams 1982,102; Opaij 2004a, 11; 2004b, 296. 81 Zimmermann Munn 1985,342ff. 82 Tóth-FIorvAth 1992,58. 83 Opris 2003,60; 2004a, 11. 84 Hautumn 1981,47. 85 Opaij 2004a, 12; 2004b, 297. 86 Karagiorgou 2001,146-149. 87 Egy Tomisban talált amforán szereplő dipinto alapján: Scorpan 1976, 162; Arthur 1998,169.; Piéri 2005,93. hiányában az eredeti tartalmat nem lehet eldönteni. A feltételezések alapján LR 2 amforák elsősorban a késő római - kora bizánci katonai annona szállító- edényei voltak, és olívaolajat szállítottak bennük a dunai limes egységeinek, míg a kisebb űrtartalmú LR 1 amforákat a bor szállítására használták, amit katonai telepeken (erődökben) való gyakori feltűnésük alapján Burkhardt Böttger88 és Olga Karagiougou89 egyaránt valószínűnek tartott. Ezt az elméletet támogatja, hogy a Duna menti erődökből származó nagyszámú amforalelet döntő többségét ez a két típus alkotja a Vaskapunál, Viminaciumban (Kostolac), Singidunumban (Belgrád) és Dobrudzsában egyaránt. E típus megjelenése a Kárpát-medencében így nem túl meglepő, amit az is megerősít, hogy a kölked-feketekapui telepen is megtalálhatók e típusba sorolható amforatöredékek.90 A kunbábonyi síregyüttes az avar kori sírok közt kivételesnek tekinthető, egyrészt mivel nem temetőben, hanem szeparáltan, egy másik gazdag, kora avar kori sírral együtt került elő.91 Másrészt pedig kivételes gazdagsága miatt unikális, mivel több mint 2 kg aranyat találtak ebben a több mint 120 sírmellékletet tartalmazó leletegyüttesben, amely egyebek között két arany edényt (korsó és ivókürt), két arany övgarnitúrát, két kardot és aranyveretes tegezt is tartalmazott92 Egyes sírleletekkel kapcsolatban még azok insigniaként való meghatározása is felmerült. A sírt a Kr. u. 650 körüli időszakra datálták, és értelmezése körül már az első ásatási jelentések után viták indultak. Azásató H.Tóth Elvira kezdettől fogva kagánsírnak tartotta e temetkezést, amit azonban Kiss Attila93 és Bálint Csanád94 egyaránt elutasított, elsősorban a perescsepinói lelettel való összehasonlítások miatt. Bár a kérdés nem eldöntött/ eldönthető, a temetkezés kétségkívül az avar elithez köthető, és ezt a hatalmas amforát egzotikus mellékletként, presztízstárgyként értékelhetjük. A tiszavasvári amfora lekerekített, enyhén megvastagodó peremével, hosszú, keskeny hengeres nyakával, hengeres testével és gömbölyű aljával, valamint bordázott felületével az LR 1B amforák tipikus példánya.95 88 Böttger 1990,926. cited by Curta 2004,187. 89 Karagiorgou 2001,149-156. 90 Hajnal 2005,441. 91 Tőth-HorvAth 1992,11-24. 92 A sírleletek listája: Tőm-Horváth 1992, 21-24; Kiss Attila számítása szerint a sír több mint 2 kg aranyat tartalmazott (Kiss 1995,132.). 93 Kiss 1995,134-138. 94 Bálint 1995,74-78. 95 Opaij 2004a, 9. 30
