Perémi Ágota (szerk.): Hadak útján. Népvándorlás Kor Fiatal Kutatóinak XXIII. konferenciakötete (Veszprém, 2016)
Katona-Kiss Attila: 10–11. századi oguz halomsírok a Kaszpi-tenger északi partvidékéről
ról, a medence mellett íjmarkolatcsontokat és veretes öv maradványait figyelték meg. A jobb combcsonton tegezt regisztráltak, valamint szablyát, amely az alkar és a comb vonalában feküdt. A bal csípő magasságában volt egy kés, egy csiholó tűzkővel és egy marék szőlőmag egy kis szövettáskában.152 A novonikol'skoei temető leleteit - amelyek tipológiai szempontból közel állnak a sarkeli temető anyagához - a 10. század második felére datálták.153 Az íjból - a fegyver merevítéséhez használt 3 csontlemezen kívül - csupán néhány apró töredék, valamint az elkorhadt íj testéből származó barna színű porréteg maradt meg - ezek vizsgálatából derült ki, hogy az íj juharfából készült. A szarvasagancsból készült csontlemezek rajzról visszamért hossza 11,5, szélessége 2,0, vastagsága 0,2-0,3 cm, felszínét sűrűn bekarcolt vonalak borították, a rögzítését elősegítendő. A rajzon nem látszik világosan, hogy a csontlemezek hogyan helyezkedtek el a sírban. Kettő lemez biztosan markolatcsont volt, ez az alakjukból megállapítható. A harmadik funkciója viszont kérdéses. Anyagának megállapításánál a temetkezés leírója azt a megjegyzést tette, hogy „az íj markolatának inkrusztrációi (2 oldalt és 1 alul) szarvasagancsból készültek. Az oldalsó inkrusztrációk hosszúkásak, amelyek a szélek felé elkeskenyednek".154 Tehát a markolatcsont lemezektől a 3. darabot megkülönbözteti, és azt alsónak mondja. A darab egyik oldala egyenes, a másik ívelt, belső részén ugyancsak irdalt. Nem kizárt, hogy ugyancsak a markolathoz tartozhatott, és talán az íj külső vagy belső oldalát borította a jobb fogás érdekében. Hossza 7,5, szélessége 0,8-2,3, vastagsága 0,6 cm.155 A tegez rossz állapotban maradt meg, 0,5 és 0,8 cm vastag nyár- és hársfa deszkákból volt összeragasztva, hossza kb. 70 cm lehetett. Külső felszínét dekorációs céllal vékony szilfa lap borította, párhuzamait a Volga folyásvidékének térségében fekvő bykovói temető kurgánjaiba másodlagosan beletemetett késő nomádok sírjaiban találták meg. Ezek szintén oguz temetkezések, amelyeket a 9-11. század közé kelteztek. A novonikol'skoeihoz hasonlóan a bykovói tegezek is töredékes állapotban kerültek elő, egyikük hossza 70, szélessége 10 cm volt. A nyíltartóhoz tartozhattak még a vasból kialakított lapok, pántok és gyűrűk töredékei. 152 Uo. 311. Vö. az uvakí sírban megfigyeltekkel! 153 Uo. 313. 154 Uo. 311. 155 Uo. 312. További analógiája a novonikol'skoei tegeznek a kazahsztáni Jupiter falu melletti késő nomád temetőből előkerült példány. A tegezt szintén szilfa lap borította és szerencsére sokkal jobb állapotban maradt fenn. Ez a tegez kb. 80 cm lehetett, hengeres kiképzésű alakjának felső része kiszélesedett.156 A nyílhegyek vasból készültek, a nyílvesszők egykori hossza kb. 60 cm lehetett, vastagságuk 0,7-0,9 cm. Nyír- és kőrisfából készültek, az egyiken vörös festés és írás nyomait fedezték fel. A fellelt nyílhegyeknek két fajtáját lehetett megkülönböztetni: háromélű példányok (5 darab, hosszuk nyéltüskével 9-11 cm, anélkül pedig 4-4,5 cm) és háromszög alakú típus (1 példány, teljes hossza 11 cm, nyéltüske nélkül 5,5 cm). Teljesen hasonló háromélű nyílhegyeket találtak az Altaj vidékén, Srostkiban.157 A vasszablya enyhén hajlított, keresztvasa rövid. Markolattüskéje törött, a penge hossza 73 cm, legnagyobb szélessége 3,2 cm. Igen rossz állapotban maradt meg, számos hosszanti hasadásnyom látható rajta. Az ilyen típusú szablyák igen elterjedtek voltak a 9-10. században.158 A vaskésnek fából készült hüvelye volt, pengéjének hossza 10, markolattüskével 12 cm, legnagyobb szélessége 2,2, legnagyobb vastagsága 0,5 cm. A vas- csiholó„lepény"formájú, az ütés felöli oldalon egy kicsi kidomborodás vehető ki. A csiholó hossza 8, vastagsága 0,8 cm. Hasonló csiholókat találtak Veliki Novgorod 10-11. századi rétegeiben. A tűzkő szerepét egy kődarab töltötte be.159 A bőrövet 45 ezüstveret díszítette - ezek töredékes állapotban maradtak fenn. Az öv szélessége 2,2, vastagsága 0,2-0,3 cm volt. A veretek különböző formá- júak és díszítettségűek voltak, a motívumokat vésték és aranyozták, az övre szegecsekkel rögzítették fel. Többségük (27 db) szív alakúra volt kialakítva, stilizált virággal a belsejükben, méretük 1,9x2, illetve 2x2,7 cm volt. Emellett vékonyabb szíjakhoz kapcsolódóan apró, trébelt pontokkal körülvett, 1,6 x 1,1 cm nagyságú pajzs alakú vereteket, valamint 1,7 x 1,1 ernes nyújtottpajzs alakú övdíszeket figyeltek meg. Az övgarnitúrához három szíjvég tartozott. A legnagyobb (6,6 x 1,6 cm) aranyozott volt, kidomborodó részén növényi motívumokkal, szélein pedig a kidomborodó részeken apró pontokkal díszített. A közepes méretű 156 Uo. 312. ,S7 Uo. 312. 158 így a már említett Srostki-kultúrában is, amelyeket a 9-10. századra datáltak (uo. 321). 159 Uo. 313. 291
