Perémi Ágota (szerk.): Hadak útján. Népvándorlás Kor Fiatal Kutatóinak XXIII. konferenciakötete (Veszprém, 2016)
Gergely Katalin: Erődítéskutatás Zalavár-Várszigeten – Kerámia és keltezés
melyek döntően Árpád-kori csigavonalas, egyszerű hullámvonalas és fogaskerékdíszes fazéktöredékek. Helyenként azonban már feltűnnek az inkább a 9-10. századra jellemző jegyek is, mint a hullámvonalköteg vagy a ferdén levágott peremkiképzés szögben törő, rövid nyakkialakítással (például 4. ábra 2 és 6; 5. ábra 1 és 6.). A következő, többé-kevésbé beazonosítható hely és/vagy réteg, a „fal" kőomladéka alatti, és az ún. „cölöplyukas fal" (vagyis az Árpád-kori monostor körítőfala) alatti szürke agyagréteg, a kutatóárok Ny-i végében.17 Az erődítés falának kövei közül és alól származó leletanyag döntően 9. századi volt, míg a kutatóárok nyugati szakaszán, a monostor körítőfala alatti szürke agyagos rétegből és a sánc cölöpéinek jelentkezési szintjéből kizárólag 9. századi kerámia származott (7-8. ábra). Ezt a leletanyagot már egyértelműen a hullámvonal- és vízszintes, egyenesvonal-köteges díszítés jellemzi. Napvilágot látott közöttük az igen jó minőségű, asztali díszedényként szolgáló polírozott sárga kerámia több darabja is (7. ábra 5 és 8; 8. ábra 1,6,9.). A sziget K-i földnyelvének déli peremén végzett II. sáncátvágásból jóval kevesebb, összesen 34 leltári tételt számláló kerámia került a múzeumba. Ezek közül nyolc darabról merült fel az Árpád-kori keltezés, amelyek egyrészt az átvágáshoz csak bizonytalanul köthető ún. „II. árokból", másrészt annak is a felső 40-50 cm-ről származnak. A felső, köves és omladékos rétegek vegyesen tartalmaztak 9. századi és Árpád-kori kerámiát, míg a sánc eredeti rétegeiben, a cölöpsorok kiindulási szintjén, kb. 1 m mélységben, kizárólag kavicsos és meszes sová- nyítású, jellegzetes 9. századi cserepek voltak. Ilyenek a 9. ábrán bemutatott, a fal kövei közötti rétegből, illetve a fa-föld sánc kötött, feltöltési rétegéből, 70-100 cm mélységben talált darabok: a durva felületű, nagy szemcseméretű, tört meszet tartalmazó (9. ábra 1.), valamint az apró kavicsos soványítású hullámvonalköteg-díszes (9. ábra 2.) peremtöredékek és a kvarchomokos, széles szájú, erős vállú, alja felé erősen szűkülő, bikónikus formájú, az edénytest háromnegyedét sűrűn hullámvonalköte- gekkel borított felületű edény (9. ábra 3.).18 A III. átvágásban, korabeli elnevezése szerint az „erdei metszetben," a sziget északnyugati csücskében 83 darab/tétel kerámia került elő, közülük tizenegy megjegyzéseként szerepel, hogy az Árpád-korra keltezhető. 17 A leletek begyűjtési helyének visszaazonosítását nehezíti, hogy a helymegjelölést a pontosság jegyében túlbonyolították, viszont az égtájak meghatározása néhány visszaellenőrizhető ponton biztosan téves. 18 Cs.Sós 1963, Karte 9. Ezek döntően a kutatóárok keleti, azaz a sziget belseje felé eső szakaszában, átlagosan 60-90 cm mélységben, vagy a fal köveinek omladékában láttak napvilágot. A törmelékes, omladékos réteg alatt, a sánc égett és döngölt agyagos rétegeiben már 30-65 cm mélységben többnyire 9. századi, az alatta húzódó szürke agyagos és mocsári földben (-140 cm-ig), a fal kövei között, a gerendakonstrukció és a temetkezések szintjében pedig kizárólag jó minőségű 9. századi kerámiát tártak fel.19 Ezek között eredetileg meszet tartalmazó, lyukacsos felületűre kiégett egyenes- és hullámvonalköteg díszes (10. ábra 1, 7.) és kavicsos soványítású, sprőd felületű (10. ábra 8.) edénytöredékek fordultak elő. Nemcsak a kutatóárok anyagában, de általánosságban is legnagyobb arányban jellemzők a kvarchomokos, homokos adalékanyagú edények, köztük egészen jó minőségű, csillámos és finom anyagú, kenődő tapintású darabok (10. ábra 3, 5.). A polírozott felületű díszkerámia jelenlétét négy töredék jelzi (10. ábra 9.). Az eddig bemutatott kerámia - a néhány polírozott palackhoz vagy más funkciójú díszedényhez köthető darabok kivételével - mindegyike fazékhoz tartozik. A fazekak az eddig vizsgált leletegyüttesek elemzése alapján az egykori edénykészlet legalább 90%-át teszik ki. Ritkaságnak számít a minőségileg a házi kerámia csoportjába sorolható, funkcionálisan azonban külön kategóriát jelentő tálak csoportja. Az átvágásban előkerült darab (10. ábra 6.) az egyenes oldalú, erősen ösz- szeszűkülő aljú (fordított csonka kúp alakú) mély tálak típusába sorolható. A IV., azaz a Vársziget déli nyúlványát É-D irányban átvágó kutatóárok 65 tételt számláló kerámiaanyagot hozott felszínre. Az I. átvágáshoz hasonlóan vastag feltöltési rétegeket mutatott, ami helyenként elérte a 3 métert.20 A kutatóárok északi, vagyis erődítésen belüli végében, a föld-fa konstrukció tövében észlelt árok leletanyagában és a kőomladékból származott a biztosan Árpád-korinak meghatározható 8 darab (ide sorolható a 11. ábra 1. darabja is). Az erődítéshez tartozó rétegek (homokos és iszapos rétegek, valamint a sánc alapozási szintje 120-165 cm mélységben) 9-10. (?) századi kerámiát tartalmaztak. A leletek zömét a standardizálódott minőségű 9. századi kvarchomokos soványítású, vegyes égetésű, hullámvonalköteg- és egyenesvonalköteg- díszes fazéktöredékek tették ki (11. ábra 4-5.), de előkerült egy lapos sütőtál töredéke (11. ábra 3.) is. Ritka19 Uo. Karte 11. 20 Uo. Karte 13. 233
