Perémi Ágota (szerk.): Hadak útján. Népvándorlás Kor Fiatal Kutatóinak XXIII. konferenciakötete (Veszprém, 2016)
Gergely Katalin: Erődítéskutatás Zalavár-Várszigeten – Kerámia és keltezés
ságnak számít az edénytest közepén, a has vonala alatt ferdén behúzott egyenesvonalköteg-minta (11. ábra 6.). A zalavár-kövecsesi sírba tett és egyes települési objektumból származó edényekkel21 való rokonsága miatt valószínűsíthetően már a Karoling-virágkort követő időszak edényművességének emléke lehet az a gömbös testű, zömök edény, melyet hasán három sorban mélyen bekarcolt, szabályos hullámvonalakkal (vagy összetorlódott mintájú hullámvonalkötegekkel) díszítettek (11. ábra 2.). Az északi szigetszélen Cs. Sós Ágnes 1973-tól kezdve tíz éven át folytatott ásatásokat. A feltárást kutatóárkokkal végezte, de azokat egymás közvetlen közelében jelölte ki, így végül egy hosszú, egybefüggő szakaszon tudta a sánc vonalát követni. 1973 és 1978 között 35 kutatóárok feltárását végezte el, s mintegy 3200 tételt számláló leletanyagot gyűjtött,22 melynek 67%-át nem lehetett települési objektumhoz kötni, csupán a településrészlet szórványaként lehetett értékelni, illetve az erődítés feltöltéséből származtatni.23 E tetemes mennyiség teljes közlése e helyütt nem lehetséges, ezért csak az egyik gazdag leletanyagot felvonultató és nagy jelentőségű, a feltárt terület leg- nyugatabbi szakaszán húzódó VS58 kutatóárok leleteit mutatom be, mert itt sikerült a sánc alapozásában a szilárdítást szolgáló rácsos szerkezetű gerendázatot teljes kiterjedésében feltárni és dokumentálni. A VS58 szelvényben összesen 684 darab/tétel kerámia került elő, ebből mindössze 8 darab köthető az erődítés korát megelőző települési fázis objektumához. A további töredékek az erődítés különböző szakaszaihoz, szerkezeti elemeihez tartozó egységekből/ rétegekből kerültek elő. A kutatóárokról mindössze felszíni összesítő rajzokat találtam, melyeken a kerámia begyűjtésének helye csak hozzávetőlegesen azonosítható be, réteghez, vagy mélységadathoz való társítás azonban metszetrajz hiányában nem lehetséges (12. ábra). Az erődítést kívülről kísérő árokban ca. 30 db kerámia látott napvilágot (L/75, 13. ábra 1-4). Közöttük leggyakrabban a hullám- és egyenesvonal-köteges díszítésű, átlagos minőségű és kissé durva felületű darabok fordulnak elő, de innen származik egy aljtöredék is háromszögekkel díszített, küllős kerék alakú fenékbélyeggel. Az északi szigetszél feltárása és a leletek begyűjtése során az ásató legtöbbször csak a kutató21 Cs. Sös 1984, T. II: 3,5; Ll: 2,5; LIV: 3. 22 Erről lásd Gergely 2010. 23 Uo.11. árok megjelölést használta, jobb esetben feltüntette, hogy a kutatóárkon belül mely 5-10 m-es szakaszról származik a leletanyag. Ezen felül ritkán használt mélységmegjelöléseket, így leggyakrabban a sánc egyes szerkezeti eleméhez való viszonyból van tudomásunk az erődítésen belüli megtalálási helyről. Nagy mennyiségű lelet került elő a kutatóárok déli 10 m-es szakaszának erődítéshez köthető falomladékában (13. ábra 5-10). Ez a szakasz változatos kialakítású és díszítésű leletanyagot reprezentál, köztük több jó minőségű homokos, kvarchomokos, illetve csillámos soványítású töredéket. Ezeken egyenletesen kidolgozott hullámvonal- és egyenes vonalköteg, valamint ferde és vízszintes fésűbeszurkálásos, bevagdosásos, illetve egy egyedi megoldású, X alakban bekarcolt díszítés jelenik meg. Szintén nagyobb mennyiségű lelet került napvilágra a kutatóárok 0-10 m-es szakaszán, a DNy-i és DK-i sarok közelében (14. ábra). Ez feltehetően a sánc belső oldalán fekvő ismeretlen rendeltetésű, négyzetes alaprajzú, talpgerendás építmény (?) területére lokalizálható.24 Ezen a szakaszon több, polírozott felületű díszedény került elő, köztük fenékbélyeges palack (?) töredéke (14. ábra 5), és egy ritkán előforduló tárgytípus, a polírozott felületű fedő (14. ábra 2). A legtöbb edényt hullámvonal- és egyenesvonalköteg-díszítés borít, de előfordul lapos, zsinórszerűen bekarcolt hullámvonal is (14. ábra 4). A fésűbeszurkálás újra több változatban jelenik meg, függőlegeshez közelítő és vízszintes formában is megtalálható (14. ábra 3,6). A kutatóárok 5-6 méteres szakasza a boronaszerkezetes épület és a sánc bázisát adó cölöpös szerkezet közötti területtel azonosítható, erről a szakaszról nagy mennyiségben került elő kerámia és állatcsont, feltehetően az itteni „barna betöltésből" kerültek felszínre a jellegzetes 9. századi kavicsos soványítású töredékek: egy tojásdad testűként rekonstruálható fazék, valamint egy fordított csonka kúp alakú, mély tál töredéke egyenesvonalköteg-díszítéssel (15. 6-7). Az eddig begyűjtött leletanyagban eddig egyedülállónak tekinthető az a homokos soványítású, lapos táltöredék, melynek belső felületébe kavicsokat szórtak, ezzel egy durva felületet képeztek, s így az edényt alkalmassá tették dörzstálként való használatra (15. ábra 8). Több lelet került elő a 70. sír környezetében, a 7-8 m-es 24 A korabeli erődítések analógiái alapján nem tartom a sánctól elválaszthatónak, számos példa létezik az erődítést belülről kísérő helyiségek, épületek létezésére, pl. Sand Felgenhauer-Schmiedt 2002, 384, Abb. 3.; Prerov Staisia 1998,61. 234
