Perémi Ágota (szerk.): Hadak útján. Népvándorlás Kor Fiatal Kutatóinak XXIII. konferenciakötete (Veszprém, 2016)
Veninger Péter: Egy fazekasműhely feltárásán milyen alapanyagok, eszközök és szerszámok kerülhetnek elő?
lajban már régen elbomlott. Az égetési utáni színezőanyagok összetétele (anyagvizsgálatok hiányában) nem mindig ismert.36 Magukon a festékanyagokon és kötőanyagokon kívül egy műhelyből esetleg előkerülhetnek festék aprítására szolgáló eszközök. Ilyenek a mázőrlő, fa- és fém-, esetleg kőmozsár. Mindezeken túl elvileg előkerülhetnek olyan edények, amelyekben tárolták a festékeket akár feldolgozás előtt (nagyobb mennyiségben), akár használatra készen. Ha az agyagedények egész felületét be akarjuk vonni festékkel, akkor a festékbe belemártjuk az edényt, vagy pedig az edényre öntjük a festéket. Természetesen ezekhez a műveletekhez további festéktároló edények kellenek. A festett mintákhoz ecsetekre van szükség. De elenyészően kicsi a valószínűsége annak, hogy az ecset megmaradjon.37 Ecsetleleteknél fontos megjegyezni: megszoktuk azt, hogy az ecseteknél egy fémszalag körbetekerésével rögzítik az ecset nyeléhez az ecset szőrét. Ez azonban modern megoldás, ami még a 19. században sem volt mindig így. (Ekkor még madártollak csévéjét használták, bár már dróttal tekerték körbe.) Érdekességként említem meg, hogy nem csak ecsettel lehet mintát létrehozni edényen, hanem egy töltőtollszerű elven működő szerszámmal, az írókával, illetve lehet tollal is. A római korban készültek kerámiák (trieri ivópoharak), amelyeket vélhetően írókával díszítettek, de a népvándorlás korában ez ismeretlen volt. Később a kora újkortól újra megjelentek (10. ábra). A festékek használatának a technológiai sorban megvan a maga - viszonylag szigorú - helye. Az engóbokat égetés előtt, többnyire még a teljes száradás előtt használjuk. A mázak rendszerint a kiégetett kerámiákra kerülnek. A római korban azonban a frissen elkészült agyagedényeket mázazták. 3. Égetés Gödörégetés, kemence A kerámiakészítéshez kapcsolódó tárgyak közül messze a leglátványosabb a kerámiaégető kemence. A gödörégetést felváltó kemencés égetés a Kárpát-medencében a vaskorban jelenik meg.38 Sok változata ellenére a 36 Pl. őskori edényeken nyírfakátrány (Gucsi-Jakucs-Marton 2013). Ókori görögök által készített kisméretű tanagra szobrokon azurit, malachit, cinóber. (Bencze Ágnes szóbeli közlése.) 37 Amennyire tudom egyetlen eset ismert, amikor ecset került elő: egy középkori kútban egyéb leletek mellett három szőrecset is. Budai vár, Szent György téri ásatás (Nyékhelyi 2003,41.). 38 Szöllősi 2008,3. fatüzelésű kemencék működési elve alapvetően a mai napig azonos, és használatuk is valószínűleg hasonló módon történhetett a kerámiatörténet során.39 Gondos feltárásnak és feldolgozásnak köszönhetően jól dokumentált kemencék is ismertek a szakirodalomban.40 A kemencék építése, használata, az égetési módszerek és a kemence együttes értelmezése a helyben előkerült leletekkel egy egészen nagy önálló téma, ami túllép a fazekasszerszámok általános ismertetésének keretein. Egy üres kemencéből sok, készítésre vonatkozó információt nyerhetünk. A kemence belsejének színe mutatja, hogy az utolsó égetés utolsó szakasza milyen atmoszfé- rájú volt (vagyis milyen színű kerámiát égettek benne). Nagy szerencse, ha valaki olyan kemencét talál, amiben még az edények is benne vannak. Ilyenkor rendkívül fontos, hogy úgy tárja fel, hogy az edények egymáshoz viszonyított helyzete a lehető legjobban dokumentálva legyen. Az égetésnél ugyanis az edények helyzete nem véletlenszerű. Adott helye van a különböző méretű és formájú edényeknek, hogy a lehető legegyenletesebb legyen a hő eloszlása a kemencében. A fazekas számára ez fontos, hiszen, ha nem eléggé körültekintő, akkor a kemence egy részén nem lesznek jók az edényei. Rendkívül fontosnak tartom, hogy minél többen tudjanak arról, hogy fontos a kemencében levő edények helyzete. Hiszen ennek ismeretében a feltárás során a készítés szempontjából nagyon fontos ismereteket lehet megőrizni. 4. Mázas kerámiák készítéséhez kapcsolódó leletek Ennek a fejezetnek a témája valójában nagyobb, mint az eddig tárgyalt részek összesen. A népvándorlás korában igen kevés a mázas kerámialelet. Nagyon kicsi az esélye mázas kerámiát készítő műhely feltárásának. A festékeknél említetteken túl csak néhány kiegészítést érzek szükségesnek. Kétféle máztípus van, ha összetétel alapján vizsgáljuk a mázakat: ólmos és ólommentes (vagy alkáli) mázak. Régészeti leleteken szinte csak ólmos mázú kerámiákkal találkozunk. Az ólmos mázak alapanyaga lehet galenit (PbS) vagy ólom-oxid (PbO). Utóbbi esetleg darabos formában, de valószínűbb, hogy porként fordul elő. Sajnos nagyon valószínű, hogy az ólom-oxid por formájában nem marad meg leletként, mert idővel ólom-karbonáttá alakul, és lassan feloldódik. Egyetlen kivétel van: a túl alacsony hőmérsékleten égetett mázas kerámiaselejtek. 39 Kiss 1964,299-302. 40 Üllő; Bene-Benedek 2013. 219
