Perémi Ágota (szerk.): Hadak útján. Népvándorlás Kor Fiatal Kutatóinak XXIII. konferenciakötete (Veszprém, 2016)
Veninger Péter: Egy fazekasműhely feltárásán milyen alapanyagok, eszközök és szerszámok kerülhetnek elő?
Az ólmos mázak színezőanyagai stabilak, és elvileg ezek megmaradhatnak a földben. A mázak végleges színűket az égetés közben kapják meg. Égetés előtt azonban még egész más színűek. A máz nyersen vörös, barna (esetleg fekete) vagy szürke színű por vagy tömb (vélhetően edényben). A mázalapanyagok némelyike fémesen csillogó lehet (galenit). Máz vagy engób színezőanyagaként baktériumok által gyűjtött vas- vagy mangángumók felhasználásáról tudunk az újkorból.41 A mázas kerámiákat is égető fazekas több olyan eszközt is használ, amilyeneket más fazekasok nem. Ezeknek az a célja, hogy égetés közben a mázas kerámiák egymáshoz vagy a kemencéhez ne ragadhassanak, illetve hogy a máz minél egyenletesebben olvadjon meg. Ezek különböző sajátos formájú áttört edények (égető tokok),42 bordás lapok43 és háromlábak44 (11. ábra). Mázas kerámiák égetésénél a fazekas ún. próbákat használ (selejt kerámiaedény darabokat, amelyekre mázat festett). Égetés közben a fazekas kivesz egy próbát a kemencéből, és megnézi, hogy megolvadt-e már a máz. Ha még nem, akkor az égetést folytatnia kell. Ezek a próbák nem csak azért fontosak, mert mázas kerámiát készítő műhely létét bizonyítják, hanem azért is, mert ha a máz nem olvadt meg teljesen, akkor a felhasznált alapanyagokról több információt kaphatunk, mint a jól kiégetett mázas kerámiákból. Összefoglalás A kerámiák készítése során általában viszonylag kötött technológiai sort használtak a fazekasok. A készítés során szinte minden egyes lépéshez rendelhetünk szerszámokat. Az edények készítése során minden lépés nyomot hagy a tárgyon. A leletek leírásánál, fazekasműhelyek feltárásánál hasznos ismerni a szerszámokat, eszközöket és alapanyagokat. A mai, a néprajzi és a történeti kerámiatechnológia többé-kevésbé alapos ismerete alapján megpróbáltam összefoglalni, hogy milyen szerszámokra van szükség általában az edények készítéséhez. Részben kibővítettem a sort azokkal, amelyekre csak bizonyos esetekben van szükség, de előkerülhetnek. Mivel rendkívül kevés kerámiakészítő szerszámlelet ismert, ezért megpróbálok ötleteket adni, hogy a ma ismert szerszámoknak elvileg milyen változatait használhatták régen, így ha egy olyan lelet kerül elő, aminek nincs mai megfelelője, talán könnyebben eldönthető, hogy kerámiák készítésére használhatták-e vagy sem. Viszonylag sok modern kori párhuzamot használtam. Ezek ismertetése nem csak párhuzamként fontos, hanem azért is, mert nem minden esetben tudjuk (még), hogy a különböző szerszámokat pontosan mikortól használtak a fazekasok. (A szerszámnyomok sem mindig segítenek ebben.) Azokról a szerves anyagból készült szerszámokról, amelyek nem maradnak meg leletként - leginkább az edényeken levő nyomaik alapján tudunk. Ez azonban kevés ahhoz, hogy magát a tárgyat pontosan rekonstruálhassuk. Valószínűleg sok szerszámról (korongok, fakések, esztergakések) soha nem fog kiderülni, hogy hogyan néztek ki pontosan, mint ahogyan méretük, formájuk és anyaguk (milyen fajta fából voltak) sem. Ennek ellenére lehetséges a készítés (többé-kevésbé) pontos menetének (technológiai sornak) rekonstruálása. Sőt pusztán az a tény is hasznos információ lehet, hogy mely népek használtak korongozáskor fakést, melyek nem. Illetve kik esztergáltak, és kik nem. Talán a szerszámok (pontosabban a szerszámnyomok) elemzése és összehasonlítása során többet tudhatunk meg arról, hogy az egyes népek honnan szerezték technológiai tudásukat, és ez a tudás hogyan változott az idők során. 41 Duma 1959; 1986. 42 Piccolpasso 1860; Möller 1818,160. 43 Habán fazekasműhelyeken kerültek elő Herman Landsfeld, Jiff Payer és Ringer István ásatásain. 44 Törökkori háromlábakról lásd Bertalan 1994; Holl2005;GaAl2011,245. 220
