Perémi Ágota (szerk.): Hadak útján. Népvándorlás Kor Fiatal Kutatóinak XXIII. konferenciakötete (Veszprém, 2016)
Veninger Péter: Egy fazekasműhely feltárásán milyen alapanyagok, eszközök és szerszámok kerülhetnek elő?
E nélkül az agyagban levő kisebb-nagyobb szemcsék felhasítanák a fazekas kezén a bőrt. Csak úgy lehet edényeket elkészíteni, ha korongozás során az agyag és a fazekas keze között mindig ott van egy bőrszalag.22 Darabos soványítóanyagot nem tartalmazó (iszapolt) agyagból lehet korongozni csípőbőr nélkül is. A néprajzból ismert korongos szerszámok pontos és részletes leírását mellőzném, mert az ilyen és hasonló szerszámok megmaradásának és előkerülésének esélye igen csekély. A legtöbb eszköz az elkészített edény felületének végső kialakítására, finomítására (simává tételére vagy vízszintes bordázására), használatos. Előfordulhat még edényfülek rögzítésére, korsók fülének és szűrőjének lyukasztására való szerszám is. A kész edényeket pedig a korong tányérjáról valamiféle zsinórral vagy dróttal (vagy sodrattal, sodronnyal) vágták le. (Felmerült ötletként lószőr23 használata is. Úgy tapasztaltam, hogy egy szál lószőr olyan könnyen szakad, hogy önmagában nem alkalmas edények levágására. Csak sodraiként jöhet szóba. Kérdés, hogy az olyan merev szál, mint a lószőr, hogyan marad sodratban.) A legtöbb itt említett szerszám használata nélkül is készíthető edény gyorskorongon. A korongon készülő edény felületének vizezéséhez24 mindenképp szükséges egy vizes edény is. Valamiféle mély tál vagy nem túl magas és széles szájú edény lehet erre alkalmas. Mindenképpen olyan, aminek széles az alja, és nem borul fel könnyen. Igen keveset lehet tudni arról, hogy egy-egy korszakban pontosan milyen eszközöket használhattak. Ennek ellenére, a készítés főbb műveletei a szerszámnyomok alapján rekonstruálhatóak. Ritka, de előfordul, hogy néhány korongos szerszám valamilyen tartósabb anyagból készült (7. ábra középső sora). A fakés anyaga hagyományosan valamilyen keményfa. De modern példa van fémből, illetve kivételes esetben szürke palából25 készült „fakésre" (7. ábra középső sor jobb széle) és kerámiaanyagúra26 is. Törött edény22 A bőrrel való korongozási mód az Őrségben a mai napig használatos. A fazekasok ma már nem emlékeznek arra, hogy a bőrrel való korongozásnak mi volt az eredeti célja. A mai agyagokhoz már nem lenne rá szükség, mégis használják. (Szerző megfigyelése.) 23 Antik görög kerámiák készítésénél vette fel Noble 1965. 24 Ma kétféle irányzat él együtt: az egyik szerint valóban csak vizet használnak. A másiknál vizet kevésbé, helyette gyakrabban a korongozás közben keletkező híg agyagos lét - focsot (slikkert) - használják. 25 19. századi palából készült fakés van a szerző birtokában. (Anyagának pontosabb meghatározása nem történt meg.) 26 Tamás László kaposvári fazekas használt egy cserép fakést, amelyet állítása szerint mesterétől, az utolsó magyarországi habán fazekastól, Steig Istvántól kapott. darabok csiszolásával (másodlagos felhasználással) készült „cserép fakés" szintén került elő a középkorból.27 * A különböző anyagú fakések formája nem az anyagtól függ, hanem attól, hogy milyen célra használták. Valószínűleg soha nem fogjuk tudni pontosan rekonstruálni, hogy egy-egy korszakban a különböző népek milyen formájú fakéseket használtak. Legjobb esetben is csak néhány és viszonylag általános dolgot lehet megállapítani a fakésekről. Esztergálás2S szerszámai A gyorskorongon készült edényeket szikkadás után, mikor már szilárd tárgyként viselkedtek (bőrkemény állapotban) újra visszarakták a korongra, és végleges alakját esztergálással alakították ki. Ilyen módon készült a legtöbb edény talpgyűrűje, és bizonyos kisebb felületi alakításokat is ilyenkor készített el a fazekas. Az esztergáláshoz esztergakéseket használunk. A 16-19. században ez még valóban késre emlékeztető szerszám volt.29 (8. ábra.) Ma az esztergakés egy fémnyélre merőlegesen rögzített változatos formájú fémlap, amelyet körbe megéleznek. Egy fazekasnak több, különböző profilú esztergakése van. Az általam használt esztergakések soha nem fogazottak (9. ábra). Tudomásom szerint vas esztergakés leletként nem került elő. Elképzelhető, hogy nem fémből készült esztergakések is léteztek. Néprajzból nem ismert, de régészeti lelet alapján feltételezhetjük, hogy esztergakés készülhetett csontból is.30 Kipróbáltam, hogy fából készült eszköz alkalmas-e esztergálásra, és úgy találtam, hogy rövid távon (néhány edény esztergálására) egyértelműen igen. Az továbbra is kérdés, hogy nagyobb mennyiségű edény esztergálásakor mennyire kopik. Bár könnyen elkészíthető és élezhető, kérdés, hogy reális-e feltételezni fából készült esztergakés használatát. 27 Mordovin Maxim Szécsényben talált kerámiák (ezek között egy metélt-mázas kerámia) felhasználásával készített szerszámokat, amiket valószínűleg fakésként használtak (Mordovin 2014). 28 Kevésbé ismert, hogy a gyorskorongon dolgozó fazekasok nagy része használta az esztergálást is. Az esztergálásnak jól felismerhető nyomai vannak kerámiákon, ezért ezeket érdemes figyelni. Nem volt lehetőségem módszeres vizsgálatra, de az eddigi meglehetősen szórványos tapasztalataim alapján a szarmaták az edényeik egy részének teljes felületét, máskor csak a legszélesebb pontjából lefelé esztergálták az edényeiket. A gepidák nem esztergáltak, helyette egy késsel megfaragták az edény alját. A kelták esztergálták az edényeiket. 29 Kép Piccolpasso 1860; Kiss 1964,292. 30 Lásd a mintázó szerszámokat. 217
