Perémi Ágota (szerk.): Hadak útján. Népvándorlás Kor Fiatal Kutatóinak XXIII. konferenciakötete (Veszprém, 2016)
Veninger Péter: Egy fazekasműhely feltárásán milyen alapanyagok, eszközök és szerszámok kerülhetnek elő?
alapján információt kapunk arról, hogy az agyag menynyire puha vagy kemény állapotában készült a díszítés. Néha látható az, hogy díszítéskor az edény felső része szárazabb volt, mint az alsó. Illetve a szárításhoz kapcsolódhat az edények alján látható lenyomat. (Például homokra tették száradni az edényt.) 1. Az alapanyagok és az ezekhez kapcsolódó szerszámok Agyag tisztításához kapcsolódó szerszámok Régészeti szempontból megfogható nyoma lehet az agyagbányászat gödreinek, esetleg előkerülhetnek a bányászatnál használt szerszámok. Elméletileg lehetséges, hogy egy fazekasműhelyben kimutatható a felhalmozott agyag. Az ilyen irányú vizsgálatoknál figyelembe kell vennünk, nem biztos, hogy azonos összetételű (és geológiai értelemben nem azonos szövetszerkezetű) a nyersen bányászott agyag, és az innen származó, de már edénykészítéshez előkészített agyag. Hiszen az agyagokat soványíthatják, sőt különböző agyagokat keverhetnek egymással. A fazekasok ezek segítségével jelentősen meg tudják változtatni az agyag tulajdonságait. A fazekasok által leggyakrabban használt agyagok felszín közeli agyagok, amelyek gyakran különböző anyagokkal (gyökerek, csigaházak, kavicsok stb.) szennyezettek. Ezért általában szükséges az agyagok tisztítása. A főbb lehetőségek a tisztításra: az iszapolás és a szelés. Az iszapolás során a vízzel felhígított agyagot egy gödörben állni hagyják. Ilyenkor először alulra süllyednek az agyagban levő kavicsok, csigaházak, kagylók, mészkiválások. Ezek fölé rendeződik szemcseméret szerint az agyag, erre a víz, a víz tetejére pedig a szerves növényi anyagok. Idővel az agyagból olyan sok víz távozik (párolgás útján és földbe való elszivárgással), hogy gyúrható állapotúvá válik, és felhasználható lesz. Az iszapolás során az agyagtól különválasztott (szennyező) anyagok is előkerülhetnek egy fazekasműhelyből. Az iszapoló gödrök néprajzi párhuzamokból ismertek,4 mindegyik sekély (néhány 10 cm mélységű), néhány m2 területű gödör. Az iszapolással tisztított agyagot felhasználás előtt alaposan meg kell gyúrni (1. ábra). A szelés az agyag tisztításának egy másik módszere. Az ülepítésénél jóval egyszerűbb és gyorsabb, de egyértelműen kevésbé hatékony tisztítási eljárás. Ennek során a képlékeny és gyúrással homogénné tett agya4 Egyik legrészletesebb leírás: Kiss 1964,307. got vékony szeletekre vágja a fazekas, és bízik abban, hogy ennek során észreveszi az agyagban levő kavicsokat és mészkiválásokat. Szelőt (2. ábra) csak a 19. századból, néprajzi párhuzamból ismerünk, és egyelőre nem tudjuk, hogy mióta használják a fazekasok. A szelő ismerete hasznos lehet, ha hasonló lelet kerül elő. A szelő egy vasból készült eszköz, aminek két fogója van.5 A két fogó közötti rész lapos szalag, amit egyik (alsó) oldalán megéleznek. Az egész eszközt félkörívben meghajlítják. Tudomásom szerint szelőlelet még nem került elő. A fent ismertetett két módszeren túl feltételezek egy olyan eljárást is, amely során az agyag nem válik homogénné (mint az iszapolásnál), hanem igen sok kis apró keményebb agyagdarabot tartalmaz. Az ilyen agyag sovány agyagnak tűnik (mintha furcsa módon agyaggal soványított agyagot használtak volna), de valójában csak az agyag előkészítésének nyomait látjuk. Ezt a sajátos szerkezetet úgy sikerült előállítani, hogy a bányanedves, darabos formában előkerülő agyagot egész kevés vízzel nedvesítettem, épp csak annyira, hogy az már képlékennyé (gyúrhatóvá) váljon. így a benne levő szemcsék megmaradtak. (Az általam kipróbált agyag többszöri gyúrás után is, illetve napok múlva is szemcsés maradt.) Az ilyen módon előkészített agyagot nem érheti fagy,6 mert akkor ez a jellegzetes szerkezet eltűnik, és átgyúrás után olyanná válik, mint az iszapolt agyag. A minimális vízzel nedvesített, ezért inhomogén agyag jól használható bármilyen formázási eljárás során. Ennek az agyagnak tisztítására is használhattak szelőt. Soványítóanyagok Sokan,sokféleszempontból írtakasoványítóanyagokról. Ezért nem szükséges részletezni, hogy milyen anyagúak fordulnak elő. Készítés szempontjából a kerámiákban előforduló (már felhasznált) soványítóanyagokon kívül az önmagukban talált soványítóanyagok (például kisebb-nagyobb grafittömbök) különösen érdekesek. 2. Az edények formázáshoz használt szerszámok Kerámiaedények készíthetőek igen kevés szerszám használatával is, és az ellenkező véglet is lehetséges: akár egészen sok és különböző fajta szerszámra is 5 Egyéb szelőkről kép: Seres 1974,360., illetve rajz Kss 1964,294. 6 Nagy L. 2003,22: „.. .mert az otthon kifagyott agyagban többé nincsen bög."Vagyis: az ősszel hazahordott, majd télen megfagyott agyagban már nincsenek keményebb (szintén agyagból álló) kis csomók. 214
