Perémi Ágota (szerk.): Hadak útján. Népvándorlás Kor Fiatal Kutatóinak XXIII. konferenciakötete (Veszprém, 2016)

Bíró Csaba–Szenthe Gergely: Műhelyhagyományok és technológiatranszfer. Elmélkedés az avar kori fémműveseinek kilétéről

Technológiai alapvetés: amiről a „másodlagos alaki jegyek" árulkodnak

Az általunk megvizsgált késő avar kori egyoldalas öntvények 6,7%-ának hátlapján jól felismerhető, domború szövetstruktúra figyelhető meg.1' A szövet- nyomos veretek között csak nagyon kevés kisméretű (mellékszíjveret, lyukvédő, csüngök) tárgy volt. Főleg a hátoldalon a tárgy síkjára merőleges peremmel ellátott darabok esetében jellemző, hogy a szövetnyom csak a perem és a hátlap közötti zugban jelenik meg. A szövetnyom megfigyelhetősége tekintetében több esetben egy garnitúra méretre és mintázásra azonos veretei között is voltak eltérések. Az általunk elvégzett kísérletek alapján a viasz hőfokától és a szövet finomságától függően a tárgyak hátoldalán az esetek többségében nem látszik a modellbe helyezett szövet.12 Emiatt valószínű, hogy a vizsgált anyagban 6,7% szövetnyomos veret nem fedi a szövet használatának arányát, és a fogást sokkal szélesebb körben alkalmazták. Időrendi eltérést az eljárás használatában a vizsgált leletek nem mutattak a késő avar koron belül.

Kísérleti régészeti módszerrel tesztelt vizsgálataink szerint a szövetet a fémtárgyak öntéséhez használt viaszmodellek sokszorosítása közben használták. A szövetdomborzat nélküli tárgyak modellezésénél a sokszorosításhoz használt kétrészes „segédnegatív"13 hátlapját valószínűleg úgy hozták létre, hogy a negatív előlapjába öntött viasz hátoldalának kívánt domborzatát egyedi módon kialakították, és ezután erre - az első modellre - nyomták rá a hátoldalul szolgáló agyaglemezt.14

A régészeti nyomok alapján a szövet használatára többféle megoldás is kínálkozott. Mivel a szövetdomborzat egyértelműen pozitív, a szövet alkalmazására mindenképpen a modellezés során került sor. Azokban az esetekben, ahol a szövet a tárgy egész hátoldalát egyöntetűen fedi (ozorai övcsat,15 1. ábra 1-2, illetve Szentes-Lapistó övgarnitúrája, 2. ábra) nem dönthető el egyértelműen, hogy a textil a negatív hátoldalán, vagy a modell anyagában volt-e. Az előbbi esetben a szövet alkalmazásának legvalószínűbb

11 A Magyar Nemzeti Múzeum népvándorlás kori gyűjteményében vizsgált kb. 1500 darab egyoldalas övveretből 99 esetben volt megfigyelhető szövetnyom a hátoldalon.

12 Bibó-Szenthe 2011.

13 Sey 2013,28.

14 Bírő-Szenthe 2011,160,162-163.

15 Garam 1993,Taf. 72,1 - a közölt rajzon a szövetminta nem látszik; a lelet utolsó feldolgozója (Prohászka 2010) kizárólag szakirodalmi adatokra, illetve a képanyag terén Garam Éva idézett munkájára támaszkodott.

módja, hogy a negatív kész, kiégetett előlapjára fektetett szövetlapra nyomták rá a hátoldalt kialakító, lágy anyaglemezt (3. ábra 1-2). A szövet ebben az esetben annyit enged, hogy a lágy agyag részben betüremkedjen a negatív előlapjába mélyülő tárgy tömegébe, miközben az üreg teljes kitöltését megakadályozó távtartóként működik. Miután a szövetet eltávolították a hátlapról, annak teljes felületét negatív szövetnyom fedi (3. ábra 3-4): a kétrészes segédnegatívban elkészített viaszmodellek hátlapján ez ismét pozitív szövetdomborzatként jelenik meg. A szövetstruktúra ebben az esetben minden sokszorosított darabon azonos.

Ilyen sorozatot azonban a szentes-lapistói együttes16 (2. ábra, 1-5. veret) kivételével nem ismerek. Egyes tárgy hátoldalát tökéletesen fedő szövetnyomra is csak kevés példát lehet felsorolni. A nagysurányi, sajnos páratlan nagyszíjvég-lapon17 (1. ábra 7-8) a perem belső oldalán végighúzott, a szövetstruktúrát megsemmisítő szerszámnyom (1. ábra 4) ugyancsak amellett szól, hogy a pozitív szövetstruktúra csak a negatív hátoldaláról a viaszmodellre kerülő lenyomat. Az ozorai sír csatját (1. ábra 3) alább még egyszer említem.

Az esetek abszolút többségében a pozitív szövetdomborzatot legalább részben elfedi a modell masz- szája, az gyakran csak hajlatokban, éleknél, illetve a tárgy áttöréseinek peremén látható (4. ábra 1-2).18 A szövet ilyenkor mindenképpen a modell testének részét alkotta. A modellekben egyesével való alkalmazás következményeként a szövet szálai minden darabban máshogy helyezkednek el, vagy máshol bukkannak felszínre (5. ábra 2-4).19

Az alkalmazott modellezési technika a szövetnyom nélküli tárgyakéval részben megegyező lehetett, illetve a skandináviai műhelyek esetében rekonstruált eljárássorhoz állhatott a legközelebb (6. ábra).20 A szövet ebben az esetben a segédnegatív két fele közé öntött

16 Ezt a garnitúrát használta kiindulásként Erdélyi István a késő avar kori bronzöntési technika rekonstrukciójához: Erdélyi 1958,70-73.

17 Előlap közölve: Hampel 1905, Bd. 2.96, Bd. 3.Taf. 74,2.

18 Ilyen darabokat közöl: Hundt 1987, Abb. 1.

19 Egy harmadik, elméletileg lehetséges, átmeneti lehetőség szerint a minden darabon önálló szövetnyom a teljes felületet takarná. Ez úgy jöhet létre, hogy a szövetnyomos hátlapot nem választják le a modellről, hanem azzal együtt az öntőforma részévé válik. Ez esetben tapasztalataink szerint a nyers viaszmodell cizellálásakor komoly akadályt jelent az agyag. Emiatt valószínűbb lehetne, hogy a hátlapot leválasztják a modellről, és az előbbi eközben eltorzul, megsemmisül. Egyelőre nem találkoztunk olyan sorozattal, amely e módszer használatát igazolná: az eljárás pontos azonosításához a nagysurányi szíjvéghez hasonló, teljes darabra lenne szükség.

20 Jensen 1991, Abb. 23.

199