Perémi Ágota (szerk.): Hadak útján. Népvándorlás Kor Fiatal Kutatóinak XXIII. konferenciakötete (Veszprém, 2016)
Bíró Csaba–Szenthe Gergely: Műhelyhagyományok és technológiatranszfer. Elmélkedés az avar kori fémműveseinek kilétéről
korai középkori régészetre koncentráló, abból kiinduló technológiatörténeti kutatás szükségszerűen indirekt módon, a késztermék felől közelítve dolgozhat. Talán ez az oka annak, hogy a technológiatörténet felől közelítő régészeti vizsgálatokra a Kárpát-medencei korai középkor viszonylatában* 6 csak korlátozott mértékben, általában kiemelt tárgyakon került sor; az eredményeket pedig csak legújabban kezdi a kutatás integrálni egyéb, kultúr- vagy társadalomtörténeti kutatások alternatív forrásaként.7 A technológiatörténeti kutatáshoz elengedhetetlen anyagvizsgálatok máig csak szórványosan állnak rendelkezésre;8 a meglévőek részben - mint Költő László nagyobb szérián, de egyetlen megyéből gyűjtött anyagon elvégzett vizsgálatai - régi voltuk miatt a modern műszerekkel mért eredményekkel nem hasonlíthatóak össze, illetve regionális voltuk miatt csak korlátozott mértékben használhatóak. Elméleti háttér A tárgyon egyszerre vannak jelen a kézműves által szándékosan, a tárgy alaki jellemzőjeként kialakított, tudatos/direkt és a tárgy készítését kísérőén felszíni struktúraként létrejövő, rejtett/indirekt alaki jegyek.9 Ha az utóbbiak nem jelentettek hátrányt a szemlélő számára a tudatos formai jegyek értelmezésében vagy a tárgy funkciónak megfelelő használatában, a kész tárgy kialakítása során változatlanul maradhattak. Belőlük az alkalmazott technológiáikba nézve vonhatóak le következtetések. Az indirekt alaki jegyek a direkt alaki jegyekhez hasonlóan kulturális jelentőséggel bírnak. Mivel azonban technológiai-technikai tudás formai lecsapódásai, belőlük a kulturális-társadalmi folyamatok más szintjeire nyerhetőek következtetések. A tudatos döntések eredA késztermékek hatalmas tömegében elenyésző azon félkész vagy rontott darabok száma, amelyek közvetlenül utalnak a készítési technológiára: NejhAuser 2000, Abb. 15; Winter 1996, 357; A tiszafüred-majorosi temető 1273. sírjában a tarsolytartalomban egy pajzs alakú veret rontott öntvénye volt (Garam 1995, Taf. 246,8). Különösen érdekes adatot közöl Alföldi 1934, 304, ahol a szerző a 16. sz. jegyzetben a bonyhádi Knábel-gyűjtemény anyagában két, avar szíjvégek készítésére szolgáló, pozitív modellt említ (ugyanezen két tárgyat Csalogovits 1937,447 mint „agyagból mintázott, cseréppé égetett szíjvégmodellt" említi. Erdélyi István forrásmegjelölés nélkül (illetve az ilyet nem állító Csalogovits 1937-re hivatkozva) a tárgya(ka)t avar kori öntőmintaként említi, amelyről később kiderült, hogy „meglévő szíjvég másolata csupán" (Erdélyi 1958,69). 6 Az európai kutatáshoz lásd például Lavan-Zanini-Sarantis 2007; Sindbaek 2012,129-135. 7 RAcz 1999; BIró-Szenthe 2011,155-174; Szenthe 2012, 57-75. 8 Költö 1982; Daim 1987; 2000. 9 Herold 2009, 129-131. - a tárgyon „kevésbé látható", „versteckte Merkmale" zeigen den „konservativen Teil" der Gruppenidentität". ményeként, gyors adaptációs folyamatban átvehető direkt formai jellemzőkkel szemben az indirekt jegyek olyan technológiai eljárásokról tanúskodnak, amelyek bizonyos műhelyhagyományok keretei között igen konzervatívak, és (legalább átfogóan, a csoport szintjén) hosszú távú tanulási folyamat eredményeként változnak. A technológiai tudás a formai trendeknél látszólag lassabban áramlik:10 a lassúság hátterében a valamilyen okból egy területen felbukkanó új tudás terjedését akadályozó tényezők állnak, így műhelyhagyományok, a műhelyek közötti kommunikációt akadályozó gátak, illetve maga a technológiai folyamat megtanulásához, rutinszerű alkalmazására való készség kifejlesztéséhez szükséges idő. Emiatt egy új eljárás vagy eljáráscsoport nyomainak hirtelen megjelenése vagy gyors elterjedése a régészeti anyagban mindenképpen nagy horderejű, kulturálistársadalmi változások mutatója. Amennyiben egy új tárgytípus létrehozható az adott társadalmi-kulturális környezetben már rendelkezésre álló technológiai tudással, az utóbbinak a végeredmény (a tárgytípus) szempontjából indifferens volta miatt, tudatos váltás, technológiai tanulás nem válik szükségessé. Mivel a jelen dolgozatban vizsgált színes- vagy nemesfémöntés mint a legegyszerűbb, alapvető feldolgozási technológia „know-how"-ja a korai középkorban mindenütt rendelkezésre állt, az azonos jellegű kistárgyak öntésére időben egyszerre alkalmazott technológiai változatok léte mindenképpen eltérő, egymással párhuzamosan létező kulturális hagyományokkal magyarázható. A jelenség nem meglepő térben egymástól távol fekvő kultúrák, mint a jól kutatott skandináv műhelyek és a Kárpát-medence viszonylatában: annál érdekesebb azonban, ha egy szűk régión belül mutathatóak ki erre utaló nyomok. A rendelkezésre álló - sajnos, korántsem kielégítő mennyiségű, illetve folyamatban lévő - technológiatörténeti kutatások alapján ez a különleges helyzet állt elő az avar kor középső harmadában, amikor a „közép avar korra" keltezhető, első szövetdomborzatos hátoldalú öntvények megjelentek. Mint alább bizonyítani szeretném, ezek a darabok valószínűleg az átlagos, szövetdomborzat nélküli tárgyaktól részben különböző technológiával készültek. Ezáltal egy új technológia hirtelen megjelenésének, illetve eltérő műhelyhagyományok párhuzamos létének bizonyítékai. 10 Daim 2000,81. 198
