Perémi Ágota (szerk.): Hadak útján. Népvándorlás Kor Fiatal Kutatóinak XXIII. konferenciakötete (Veszprém, 2016)

Simon László: Római érmék Borsod-Abaúj-Zemplén megyében

tartásba vett érmék rövid leírása, meghatározása után ceruzával beszúrt megjegyzés szerint 1944. decemberében 7 db dénár elveszett a leletből (HÓM 1 .sz. numizmatikai leltárkönyve, 354. oldal).

1988-ban egy csereügylet révén a Herman Ottó Múzeum átadta a lelőhelyes érméket és a kincsleleteket is a Magyar Nemzeti Múzeumnak. A Budapestre került római darabokat a miskolci denárlelettel együtt Sey Katalin leltározta be és publikálta. Amint írja, „az egyeztetés során ... csak 95 db minősült a lelethez tartozónak".36 A miskolci leltárkönyv adatai alapján a leletből így kimaradt érmék kibocsátóik szerint a következők: Marcus Aurelius, 1 db; Faustina, 1 db; Lucius Verus, 3 db; Lucilla, 1 db; Commodus, 10 db; Septimius Severus, 1 db; Crispina, 3 db. (Az utolsóként említett, 193-ban vert érme típusa a miskolci leltárkönyv szerint megegyezik a meglévő Septimius Severus érméével [RIC 22], így a lelet záródása szempontjából a hiány indifferens.) Sey Katalin sajnos nem fűzött indoklást megállapításához, így nem tudjuk, milyen okok magyarázták a többi érme kizárását a kincsből. A kincslelettel azonos lelőhelyről, a régi katonai gyakorlótérről Marjalaki Kiss Lajos gyűjtött késő római kori településre utaló edénytöredékeket.37 E hely szomszédságában, 1000-2000 m távolságon belül három, a 2. században és 3. század második felében, illetve a 4. század elején vert pénzekkel kísért településrészlet került napvilágra. A legközelebbitői a távolabb felé haladva: Miskolc-Fecskeszögnél Faustina senior, illetve Faustina iunior ezüstdenárai (Kat. 153-156), Miskolc, Zsarnay-tagnál II. Claudius antoninianusa (Kat. 160) kísérte a településmaradványokat;38 a repülőtér melletti tónál Licinius érméje (Kát. 157), a Sajón átívelő ún. Zsolcai kőhíd miskolci oldalán pedig Probus lyukas antoninianusa (Kát. 161) utalnak a térség intenzív települési viszonyaira.39

A miskolci éremlelet zárt jellegét az érmék szétszóródása (illetve azok előkerülésük utáni összegyűjtése) kétségessé teszi, erre maga Leszih Andor is utal a kincsről megjelent első, 1933-ban megjelent hírlapi cikkében. Manapság is számos példát tudnak felsorolni a gyakorló régészek arra, hogy még ásatási körülmények között is előfordul az apró fémtárgyaknak a hányóba kerülése, melyeket jó esetben a földdepó fémkeresős

36 Birö-Sey 1990,62.

37 K.Végh 1975,73,90.

38 Uo. 74.

39 Utóbbi helyen 1847-ben előkerült „hamvvedrekről" is van információnk (lásd Szendrei 1883,134.).

kutatásával találnak csak meg. A miskolci denárlelet nem ásatáson került elő. Arra persze semmi kiindulópontunk nincs, hogy ha esetleg Leszih Andornak nem sikerült maradéktalanul összegyűjteni a szétszóródott ezüstérmeket, az esetleges hiányzó darabok a kollekció mely részéből hiányoznak. Egyáltalán nem lehetünk biztosak abban, hogy ha elkallódott néhány darab (szinte biztosra vehető, hogy már annak találói sem bukkantak rá minden egykor elrejtett veretre), azok a kincs legkésőbbi érméi voltak, de természetesen ennek az ellenkezője is igaz lehet.

Mindent összevetve, a miskolci denárlelet záródása idejének meghatározásánál óvatosan kell kezelni a 2. század végére, 3. század elejére történő datálási kísérleteket. Természetesen amennyiben a záró veretek kora megegyezik, vagy közel áll más hasonló korú éremleletek záró veretéinek korához, úgy nagyobb valószínűséggel határozhatjuk meg a felhalmozás zárásának időpontját is. Mindezek figyelembe vételével a miskolci denárleletnek a 2. század végén záródó kincsek sorába való tartozása feltételezhető,40 de nem bizonyított. (Feltételesen ebbe a körbe tartozhat az ifjabb Faustina consecratiós veretével záródó (?) ináncsi éremlelet is.) Vida István - feltehetően az észak-európai barbaricumra általánosító hipotézis41 nyomán - feltételezi, hogy ezeknek az érméknek a barbaricumba történő kiáramlása római belpolitikai okok miatt a 190-es évek első felében történt. A pannóniai csapatok által támogatott Septimius Severus uralkodásának legelején a keleti hadszíntérre átvezényelte a leghűségesebb csapatait. Emiatt a tartomány védelme meggyengült, és hogy biztosítsa a békét a hátországban, régi,jól bevált szokás szerint bőséges ajándékkal vásárolta azt meg. Vida István hangsúlyozza, hogy a kopott záróveretekkel rendelkező leletek földbe kerülésének idejét tág időintervallumban sem lehet meghatározni.42 Ebben az értelmezési konstrukcióban a hivatkozott római érmék egyidejűleg, a 190-es évek első felében kerültek barbár kézre. Mint fentebb láthattuk, a miskolci denárlelet közvetlen környezetében, a 3. század második felétől a 4. század elejéig terjedő időszakból származó érmékkel is keltezhető településnyomok is találhatóak, tehát Miskolc e kis régiójában kimutatható a kurrens római luxustárgyakhoz (érmékhez) is hozzájutó, gazdaságilag/katonailag nyilván nem je40 Biró-Sey 1990,63.; FARKAS-TorbAgyi 2008,259.; Vida 2009,574.

41 Bursche 2002,1.

42 Vida 2009, 577.

10