Molnár Jenő (szerk.): Magyarság és a Kárpát-medence. Az első bécsi döntés című nemzetközi konferencia tanulmányai (Veszprém, 2015)
Janek István: Magyar–szlovák külpolitikai kapcsolatok, revíziós elképzelések 1938–1943 között
Az olasz kiugrás hatásai a szlovákok revíziós elképzeléseire Az 1943-as olasz kiugrás a szlovák vezetést arra ösztönözte, hogy az első bécsi döntés felülbírálását kéijék a németektől. Szerintük az első bécsi döntés Magyarországra nézve kedvező végkifejlete kizárólag Olaszország, elsősorban gróf Galeazzo Ciano olasz külügyminiszter érdeme, illetve - szerintük - bűne volt. A szlovák vezetés szerint a németek Szlovákia részére kedvezőbb határvonalat húztak volna, ha az olaszok nem avatkoznak közbe. Amíg Olaszország egyenrangú tengelytag volt, ezt a szlovák propaganda nem merte nyíltan hangoztatni, azonban az olasz kiugrással a helyzet megváltozott. A szlovák vezetés propagandája azt hirdette, hogy az olasz külpolitika eredményei - így az olasz erőszakoskodás folytán létrejött bécsi döntés által elcsatolt területek hovatartozása - is revízió alá kerülnek, s német segítséggel Szlovákia javára új igazságos döntés fog születni. Az olasz kiugrás miatt Alexander Mach belügyminiszter és más szélsőségesen németbarát szlovák politikusok azt remélték, hogy eljött az idő a régóta várt revízióra. A németektől erre voltak is bíztató jelek. Az egyik ilyen eset az volt, hogy az olasz kapituláció után a németek szabad kezet adtak Horvátországnak Dalmácia elfoglalására. Magyarország azonban a kivárás taktikáját választotta. A szlovák külügyminisztérium már 1940-ben kidolgozta a szlovák-magyar határ módosításával kapcsolatos terveket. Ezek szerint mintegy 3606 négyzetkilométernyi területet követeltek volna vissza azonnal. A nagyobb városok közül Kassa, Losonc és Léva járt volna vissza Szlovákiának.23 A német vezetés tudomásul vette a szlovák követeléseket, de az érdemi tárgyalásokat ismételten csak a háború utáni időszakra ígérte. Az olasz események hatására a szlovák kormány a magyarokkal szembeni bizalmatlansága miatt parancsot adott határainak megerősítésére, mivel attól tartott, hogy a magyarok támadást indítanak Szlovákia ellen. A magyar határ közelében védelmi intézkedéseket léptettek életbe, és erődítési munkálatokba fogtak.24 Tiso egyik beszédében azt sugallta,25 hogy Szlovákiát a magyarok el akaiják foglalni, és ezért Szlovákia függetlenségének megvédésére szólította fel hallgatóságát.26 Kijelentette továbbá, hogy a szlovákokat a csehek és a magyarok átverték. Fenyegetésként azt is megjegyezte: „Senki se higgye, ha szlovák városokat és falvakat, hivatalokat, gyárakat akarnának meghódítani, akkor a 23 LiptAk 1967,30. 24 LiptAk 1998,193. 25 A beszéd 1943. szeptember 12-én hangzott el. Fabricius-Hradská 2007,612-613. 26 Véleményünk szerint Tiso ezzel a kijelentésével a figyelmet kívánta elterelni országa népének belső feszültségeiről, illetve szerette volna a németek felé is jelezni, amennyiben a magyarok politikájuk következtében érdemtelenné válnak Németország szemében, Szlovákia Németországgal közösen készen állna a beavatkozásra. 91
