Molnár Jenő (szerk.): Magyarság és a Kárpát-medence. Az első bécsi döntés című nemzetközi konferencia tanulmányai (Veszprém, 2015)

Janek István: Magyar–szlovák külpolitikai kapcsolatok, revíziós elképzelések 1938–1943 között

a szívügyének tartja.21 A pozsonyi magyar követ megbízható egyéntől való értesülésekre hivatkozva azt jelentette a magyar kormánynak, hogy a háború befejezése után a szlovákok előállhatnak majd bizonyos területi igényekkel. Eszerint a szlovákok Kassa, Surány és Komját környékén népszavazást kérnének a németektől.22

A Szovjetunió elleni háborúban a szlovák vezetés ismét lehetőséget látott arra, hogy a németeknek tett katonai jószolgálatok fejében területi kompenzációt kaphassanak. A szlovák külpolitikai törekvésekben 1940-ben és 1941-ben is fontos hangsúlyt kapott, hogy jó viszonyt alakítson ki Romániával és Horvátországgal, mivel elképzelésük szerint ezek az államok beléphetnének majd az újonnan, Szlovákia vezetésével megalakítani szándékozott „Kis Antantba”, amely Magyarországgal állna szemben, és területi követelésekkel is felléphetnének irányába. Mihail Antonescuval, Románia vezetőjével és a horvát vezetéssel is tárgyalások folytak. A románok lelkesen támogatták az elképzelést, a horvátok nem vetették el, de túl nagy aktivitást sem fejtettek ki. Miután a szlovák külpolitika ezen törekvései a magyar vezetés tudomására jutottak, a németekhez fordultak, akik azonnal burkoltan az érintett államok tudomására hozták, hogy ez az együttműködés nem irányulhat a „Kis Antant” megújítására, ezért megszabták, hogy az csak gazdasági és kulturális kapcsolatok fejlesztésére korlátozódhat. Vojtech Tuka az új szlovák külügyminiszter állandóan napirenden tartotta a szlovák területi igényeket - Kassát és a határ közelében lévő, szlovákok által lakott területeket akarta visszaszerezni -, és újból és újból próbálkozott a németeknél. Ribbentrop azonban közölte, hogy a kérdés nincs napirenden, rendezése csak a jövőben várható. A szlovák kormány próbálkozását nyomon követhetjük a következő eset kapcsán is. Tuka szlovák miniszterelnök a magyar-szlovák határtárgyalások kapcsán Kuhl Lajos pozsonyi magyar követ előtt kijelentette, hogy a szlovák kormány nem tartja időszerűnek a két állam közötti határ végleges megállapítását, mert a bécsi döntés ellen idővel beadja revíziós igényét. Sztójay Döme berlini magyar követ az esetről beszámolt Emst von Weizsäcker német külügyi államtitkárnak, arra kérve őt, hogy a német kormány hívja fel a szlovák kormány figyelmét arra, hogy törekvéseik nem fognak eredménnyel járni, mivel ezzel megzavarnák a Duna-vidéki országok békéjét. Sztójay egy korábbi beszélgetésük alkalmával azt javasolta Ribbentropnak, hogy hivatalosan ne hozza szóba a szlovák-magyar határ kérdését, mert ez a magyar-német viszonyt katasztrofális irányba befolyásolná, kormányának viszont azt tanácsolta, hogy ne tekintsék komolytalannak a szlovák revíziós törekvéseket, mert a szlovákok Németországban kifejtett propagandájukkal idővel elérhetnek bizonyos eredményeket.

21 MNL, KÜM, K-63,460. cs. 171/pol. 1940. sz. (1940. augusztus 7.)

22 MNL, KÜM, K-64,89. csomó, 575/1940. sz. (Esterházy jelentése.) (1940. augusztus 16.)

90