Molnár Jenő (szerk.): Magyarság és a Kárpát-medence. Az első bécsi döntés című nemzetközi konferencia tanulmányai (Veszprém, 2015)
Janek István: Magyar–szlovák külpolitikai kapcsolatok, revíziós elképzelések 1938–1943 között
ték. Az első bécsi döntés alkalmával a magyar területi követelések kiegyenlítésre kerültek, Csehszlovákiával szemben, ami 1939 első felében folytatódott Kárpátalja visszakapásával. Szlovákia megalakulása és a magyar-szlovák területi kérdések Az 1939. március 15-én független állammá nyilvánított, 38 000 négyzetkilométer kiteijedésű, 2,6 millió lakosú Szlovákia egyike volt Európa legkisebb országainak. Az 1939. július 21-én elfogadott alkotmány szerint az ország államformája köztársaság, ennek megfelelően hivatalosan neve is „Szlovák Köztársaság”. Érdekes adalék, hogy ez csak a hivatalos nyomtatványokon szerepelt, míg a sajtó és a politikusok a „Szlovák Állam” megnevezést használták. Az összlakosság 85%-át szlovák nemzetiségűek tették ki, a többit a magyar, német, ruszin stb. kisebbség alkotta. Martin Sokol, a szlovák törvényhozás elnöke később így emlékezett a függetlenséget megszavazó parlamenti szavazásra: „A szlovák törvényhozás nem arról döntött, vajon a Cseh-Szlovák Köztársaság további fennmaradását akarja-e vagy sem. Erről már előbb döntött Adolf Hitler. A kérdés, amelyről döntenünk kellett, az volt, hogy Szlovákiát Magyarországhoz csatolják-e, vagy esetleg megmaradjon egy egységként, önálló államot alkotva. A szlovák küldöttek válasza e kérdésre nem lehetett egyéb, mint a szlovák állam kikiáltása. A csehek iránti szimpátiából nem követhettünk el öngyilkosságot, és az adott helyzetből olyan politikai következményt kellett teremtenünk, amely véleményünk szerint a legjobban szolgálta a nemzet érdekeit.”8 Sokol visszaemlékezése jól érzékelteti a szlovák politikusok „magyarfélelmét”. Szlovákiának kezdetben három szomszédja volt: Németország, Magyar- ország és (1939 szeptemberéig) Lengyelország. Az ország vezetői eleinte azt az illúziót próbálták kelteni polgáraikban, hogy Szlovákia Svájchoz hasonló szerepet tölthet be Németország, Magyarország és Lengyelország között, és mindegyikkel szemben semleges álláspontot képviselt. A valóság azonban más volt: Szlovákia megalakulása után szinte azonnal elvesztette függetlenségét. Szlovákia 1939. március 23-án Németországgal védelmi szerződést (Schutzvertrag)9 írt alá, amelyben a Német Birodalom 25 évre garantálta az ország függetlenségét, Szlovákia pedig kötelezte magát, hogy külpolitikáját a német kormánnyal szoros együttműködésben, katonai erejének szervezését a német véderővel közösen valósítja meg. Ezen felül beleegyezését adta egy védelmi övezet a (Schutzzone) létesítésébe, amely az ország területének mintegy 5%-át tette ki. Emellett a németek a szerződéssel lehetőséget kaptak arra, 8 Uo. 9 A szerződés szövegét lásd Harsányi-Jemnitz-Székely 1988,195-196. 85
