Molnár Jenő (szerk.): Magyarság és a Kárpát-medence. Az első bécsi döntés című nemzetközi konferencia tanulmányai (Veszprém, 2015)
Janek István: Magyar–szlovák külpolitikai kapcsolatok, revíziós elképzelések 1938–1943 között
hogy a szlovák állam gazdasági életét fokozatosan ellenőrzésük alá vonják, s a belpolitika színpadán zajló eseményekbe is beavatkozzanak. Érdekes adalék, hogy Jozef Tiso a védelmi szerződést másképp értelmezte. Úgy gondolta, ez egy lehetőség arra, hogy a legszorosabban együttműködhessen Németországgal, és ez a szövetség segítséget nyújtson Szlovákia talpra állításához. Tiso úgy vélte: a szerződésben lefektetett 25 év elegendő idő ahhoz, hogy szabadon eléljék azt a szintet, amikor idegen segítség nélkül is meg tudják majd magukat védeni.10 11 A Szlovák Köztársaság kezdettől fogva a német nagyhatalmi politika sakkfigurája volt, államisága a német külpolitikai érdekektől függött. 1939. március 23. és 28. között Magyarország és Szlovákia között határ- konfliktus bontakozott ki, amely bombázásokká és fegyveres összecsapásokká terebélyesedett és „kis háborúként” vált ismertté a szakirodalomban.11 Ennek következtében Magyarországhoz került mintegy 20 kilométer mélységű és 60 kilométer hosszúságú szakasz a Szlovákia és az akkor már Magyar- országhoz tartozó Kárpátalja közti határszakaszon. A szlovák nacionalista politikai körök ideológiai fegyverként használhatták fel a magyar támadást, melynek következtében a két állam viszonyában a kölcsönös ellenszenven és a reciprocitáson alapuló sérelmi politika elvei érvényesültek. A magyar politikai vezetés azon elképzelése, hogy idővel Szlovákia esetleg Magyarországhoz csatlakozik, ekkor még nem került le teljesen a napirendről. A csatlakozással kapcsolatos magyar utalásokra Ferdinánd Durcansky szlovák külügyminiszter 1939 második felében adott választ hangsúlyozta, hogy a szlovák nemzet nem hajlandó politikai és nemzeti öngyilkosságot elkövetni azzal, hogy a Szent István-i koronához csatlakozik. Véleménye szerint ez az elmélet elavulttá vált és nem vezethet célhoz.12 A szlovák propaganda a Szent István-i eszme magyar oldalról való hirdetésével szemben reciprocitási alapon a Nagy-Szlovákia és a Nagymorva Birodalom elméletét állította szembe. Nagy-Szlovákia területébe beletartoztak volna az első bécsi döntés által elcsatolt, valamint a szlovákok lakta morvaországi területek. Az így létrejövő területről kitelepítették volna a zsidókat, magyarokat, cseheket és a cigányokat. Hazatelepíttették volna az amerikai szlovákokat, így egy számbelileg jelentős, nemzetileg egységes szlovák tömb alakult volna ki, amely ellen tudott volna állni mind a cseh, mind pedig a magyar hatalmi törekvéseknek. Az ezeréves kultúrfölényt hangoztató magyar propagandával a Cirill-Metód-kultuszt állították szembe. 10 Slovák, 1939. május 2.1. 11A „kis háború” történetéhez lásd Janek 2001,299-313. 12 MNL, KÚM, K-64,89. csomó. 1940/65. tétel az MTI Rádiófigyelő szolgálatának jelentése. 86
