Molnár Jenő (szerk.): Magyarság és a Kárpát-medence. Az első bécsi döntés című nemzetközi konferencia tanulmányai (Veszprém, 2015)

Sallay Gergely Pál: Magyar hadikitüntetések adományozása az 1938. őszi felvidéki események kapcsán

A „háborúban szerzett érdemek” honorálása terén az 1922-ben alapított Magyar Vöröskereszt Díszjelvény alapszabályainak módosítása jelentette az első lépést. Az 1938. január 7-én kiegészített statútumok értelmében a Díszjelvény összes fokozatát adományozhatóvá tették „a hadi ékítménnyel” is.5 Ennek okait még elsősorban a háborúnak a légitámadásokban körvonalazódó fenyegetésében (s ezzel kapcsolatosan a légoltalmi és légi mentési munka egyre szükségesebbnek látszó elismerésében) kell keresni, és nem a később kitört, a magyar haderőt is egyre nagyobb mértékben igénybe vevő, majd totálissá váló háborúra való készülésben. A tényleges hadikitüntetések életre hívását az országgyarapítások, elsődlegesen az 1938. október eleji felvidéki történések, majd az 1939. januári-márciusi kárpátaljai hadiesemények tették elodázhatatlanná. Nyilvánvalóan nem véletlen az sem, hogy Horthy Miklós kormányzó éppen a Felvidék visszacsatolásának idején, 1938. november 4-én bocsátotta ki azt a legfelsőbb kéziratot, amely lehetővé tette a nagy múltú, rangos osztrák-magyar katonai érdemrend, a Mária Terézia Katonai Rend jövőbeni (magyar rendként történő) adományozását.6 A Mária Terézia Rend lett tehát a Horthy-kor első „új” (valójában korábban már létező, pusztán megújított), kifejezetten harctéri érdemek elismerését szolgáló kitüntetése.

Ami a valóban új hadikitüntetések létrehozását illeti, a kormányzó 1939. április 14-én kelt legfelsőbb elhatározásával járult hozzá, hogy a háború idején szerzett érdemek jutalmazásául a Magyar Érdemrend fokozatai, a Magyar Koronás Nagy Aranyérem, a Magyar Koronás Ezüst- és Bronzérem, a Magyar Arany, Ezüst és Bronz Érdemkereszt, valamint a Magyar Ezüst és Bronz Érdemérem hadikitüntetésekként kerüljenek adományozásra. Ennek értelmében - a békeidőben, illetve nem háborús érdemekért adományozott kitüntetések (zöld alapszínű) szalagjaitól eltérően - a hadikitüntetéseket zöld-fehér szegélyes vörös színű, úgynevezett „hadiszalagon”, illetve - a nem szalagon függő érdemjelek, tehát a Magyar Érdemrend magasabb fokozataihoz tartozó csillagok és az Érdemrend tisztikeresztje esetében - az alsó keresztszár két oldalán elhelyezett zöld zománcos babérágakkal, az úgynevezett „hadidíszítménnyel” ékesítve ítélték oda. Ezen felül a háború idején az ellenség előtt tanúsított vitéz magatartással véghezvitt harccselekményekért vagy eredményes vezetésért a Magyar Érdemrend fokozatait, a Magyar Koronás Nagy Aranyérmet, illetve a Magyar Koronás Ezüst- és Bronzérmet „kardokkal” díszítve is ki lehetett érdemelni. A módosított alapszabályokban meghatározásra került, hogy a „kardokat” a Magyar Érdemrend jelvényei esetében a keresztszárak között átlósan, hegyükkel felfelé mutatva kellett elhelyezni,

5 Budapesti Közlöny. Hivatalos lap. 1938/10. sz. 1938. január 14.1.

6 Honvédségi Közlöny, 1938/29. sz. 1938. november 6. 304.; A Mária Terézia Katonai Rend Horthy-kori magyarországi történetéről lásd Makai-Sallay 2005,1051-1117.

40